Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 2. szám - Almán Brúnó: Vallásoktatás - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástan«-a alapján
38 tulajdonságokról, melyeket a megromlott példaadásokból merítettünk s térjünk vissza az egyszerűség, szelidség, alázatosság, ártatlanság és engedelmesség előbbi fokához. Mivel azonban semmi sem nehezebb, mint a megszokottról leszokni : innen következik, hogy semmi sem nehezebb, mint a roszul nevelt embert megjavítani. Ebből tehát az következik ; hogy ha az emberi nemzet romlottsága elleni szeleket akarunk alkalmazni, az leghatékonyabban az ifjúság óvatos és céltudatos nevelése által történhetik- Miután a gyermekek szive még nincs megfertőztetve és eltelve hiú világi gondokkal, azért legalkalmasabb Isten szolgálatára. Mert az ifjúságot céltudatosan nevelni annyit tesz, mint gondoskodni arról, hogy az ifjú lelke a világi romlottságtól megóvassék, az erénynek szivökbe ültetett csirái következetes példaadás és erényes intelmek által sikeres kihajtásra csalogattassariak, végül Istennek, önmaguknak és a különböző dolgoknak igazi ismeretébe beavattatván, annak világánál szokják meg Istent, mint a világosság atyját tekinteni s őt mindenek felett szeretni és imádni. Ha az megtörténnék, akkor valóban ki fogna tűnni, hogy igaz, a mit a zsoltáriró mond : a kicsinyeknek és csecsszopóknak szájuk által dicsőíti meg Isten magát az ő ellenségein, hogy megrontsa az ellenséget és a boszúállót. Az ellenség pedig a sátán, ki azon van, hogy a gyermekek szivét pokoli méreggel megrontsa, hogy azok tönkre jussanak, vagy legalább is megbénuljanak s a jóra hasznavehetetlenek legyenek. E végből adta Isten a gyermekek mellé őrizőkül az angyalokat, a végből rendelé a szülőket ápolóúl, hogy gyermekeiket a tudományban és Isten félelmében neveljék, egyébként is mindeneknek megparancsolván, hogy az ifjúságot rósz példák által meg ne botránkoztassák. Azonban vegyesen lakván együtt jók és rosszak; sőt a rosszak száma felülmúlja a jókét; példá juk is oly erősen vonzza az ifjúságot, hogy az erény szabályainak is csak alig van rajtuk foganatja. Bizony, bizony, ha Isten ma szállna hozzánk az égből, most sem mondhatna egyebet, mint a mit hajdan mondott. Mindnyájan megromlottak, utálatosak lettek minden ő igyekezetükben. De ez így nem jól van. Javítani, nevelni kell mindenhol mindenkit; de különösen a gyermekeket. A szüléi- erre a munkára nem alkalmasak; részint mivel maguk sem tanultak ilyest, részint mivel egyébbel lévén elfoglalva, ezt elhanyagolják. Másoknak kell tehát az ügyet kezökbe venni, a tanítóknak. Minél jobban ápoljuk az iskolát, annál közelébb jutunk a célhoz. Hogy pedig miként keil ahoz hozzáfogni, miként azt keresztülvinni: ahoz mutat utat Comenius és nyújt módot „Nagy oktatástané“ ban. Fel tehát mindnyájan, de különösen mi, kik tanítóknak nevezzük magunkat; tanítsunk, neveljünk és oktassunk eréllyel és szorgalommal, annyival is inkább, mert az emberek üdvéről és Isten dicsőségéről van szó ! (Folyt, következik.)
