Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Bándy Endre: A bibliáról
247 környezetük beszélt. így Mózesnek és a prófétáknak könyvei zsidó-, az apostolok és evangélisták görög nyelven voltak eredetileg megirva. Az is természetes dolog, hogy a szentirás könyveit a szükséghez képest idővel más nyelvekre is lefordíttoták. így midőn a zsidók az idegen népekkel való érintkezés által a görög műveltség befolyása alatt saját nyelvüket lassankint elfeledték s a görög nyelvet, mely azon időben a művelt világnak általánosan elfogadott nyelve volt, ők is megtanulták, elkerülhetetlen szükséggé vált az ő szent irataiknak görög nyelvre való lefordítása. Ezt a fordítást, melyet hagyomány szerint hetvenkét zsidó tudós hetvenkét nap alatt készített Pharos szigetén, hetvenesnek vagy szeptuagintának nevezi a tudomány. Ez a fordítás azért bir fontossággal, mert a később keletkezett szent iratoknak, az apostolok és evangélisták műveinek a megírásánál Mózes és a próféták iratai ezen fordítás alakjában használtattak, az apostolok és az evangélisták ezen fordításból vették idézeteiket, melyekkel bizonyították, hogy a názá- rethi Jézus az Isten által megígért és a próféták által megjövendölt Messiás. Midőn a zsidók szentkönyvét a keresztyének szent irataival kiegészítették s így létre jött a teljes biblia, és midőn a keresztyénség elterjedésével a bibliában foglalt isteni kijelentés a külömböző nemzetségeket meghódította: a bibliát ismét több nyelvre lefordították. Legrégibb fordítás volt a siriai Peschito és az olasz Itala, melynek nyomán a róm. kath. egyházban ma is érvényes latin fordítás, a Vulgata készült, melyet a tridenti zsinat 1546. május 27-én tartott ülésében tett a nevezett egyház hivatalosan elismert bibliaszövegévé. A bibliát azonban, mely úgy a zsidóknak, mint később kiegészített alakjában a keresztyéneknek egyedüli forrása volt a hit dolgában s egyedüli zsinórmértéke volt az erkölcsi élet mezején, lassankint háttérbe szorították a hitvallási iratok s ez egyháznak különféle hivatalos intézkedései. Sőt később a hivatalos egyház egyenesen megtiltotta híveinek a szentirás olvasását. (121S-ben a TV. laterani zsinaton III. Ince). És ezen intézkedés a feledés homályos ködfátyolát borította arra a könyvre, amelyben minékünk örök életünk vagyon ; elzárta az igazságot szomjuhozó lelkeket attól a forrástól, amelyből aki iandik, soha meg nem szomjuhozik, hanem az lészen ő benne örök életre buzgó víznek kútfeje. Oly sötét túdatlanság uralkodott a biblia ismeretében, hogy midőn a reformtörekvések ismét felszínre hozták a bibliát s azt a tudomány fáklyájával ismét megvilágították; amidőn látni lehetett a nagy szellemi forradalomnak kitörését, melynek célja volt megtisztítani a tudatlanság és tévhit homályos birodalmába tévedt emberi szellemnek belső világát: egy kölni tudós, kinek szemei nem tudták kiállani a biblia világosság fénysugárainak ragyogását, ily módon panaszkodik: „Uj nyelvet találtak fel, melyet görög nyelvnek neveznek, amelytől jó lesz míndenképen őrizkedni, mert ez minden eretnekségnek szülő anyja.
