Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Dr. Leszner Rudolf: A jobb és balkéz
240 annak köszönjük. Dexteritas-nak mondja a latin az ügyességet, mint a jobbkéz természetével összefüggő tulajdonságot. A balkéz csak segédje jobbunknak. Ha ügyetlen, tehetetlen, gyönge marad is, mert keveset használjuk, se baj! Alárendelt szerepének azért megfelelhet. így leszünk egykezüekké. Hogyan is képződhetett ilyen félszeg fölfogás ! Az csak elég világos, hogy előnyösebb, ha mindkét kezünk egyformán munkabiró, egyformán ügyes, ha fölváltva végezhetjük velük a munka nehezebb részét, vagy ha a balkéz helyettesítheti a jobbat ennek megsérülése esetében. Mégis nevelési rendszerünk szintúgy, mint az uralkodó szokás készakarva hanyagolja el a balkezet, sőt megakadályozza fejlődésében. Ha még hasznára volnánk azzal a jobbkéznek ! Dehogy vagyunk hasznára. Ügyességét megszerezheti a jobbkéz akkor is, ha gyakoroltatása felét a balkéznek engedi át. S egyenlő ügyességre fejlesztve kezeinket, jobb lesz mindegyik. A jobbkéznek kizárólagos gyakorlása inkább kárára van, mert, mint főképeni munkásunk, többet forog veszélyben s ha baj éri, tehe- tehetetlenné leszünk mindkét kezünkre. Úgy vagyunk két kezünkkel mint a lóról mondják, hogy csak egy lába van. Az egykezüség hatással van az egész testre. Testünk jobb fele, mert az izmosabb karral, ismosabb mell és izmosabb hát jár, rendesen valamelyest erősebb s ehhez arányban a megfelelő idegek is pontosabb izgató képességgel bírnak. Az agyvelőben keresztezik egymást az idegszálak, tehát jobb fetöli testrészeinket az egyenlő bal oldaláról kiinduló idegszálak látják el érző és mozgató elemekkel. S ha testünk egyik fele nagyobb erőre tesz szert, az agyvelőnek megfelelő része is határozottabban fog kialakulni. Ez nem lehet előnyére szervezetünknek. Csak az egyenletes, harmonikus fejlődés, mely minden testrészünket és minden tehetségünket vonja körébe, emelhet bennünket a lehető tökélyre. Az iskolának kell előljárnia és példát mutatnia a balkéznek a jobbkézzel való egyenjogúsításában. Ha több munka hárul is azzal az iskolára, az elért eredmény minden fáradságot kiegyenlit. Egyformán fejlesszük a gyermek jobb és bal kezét. Tanuljon a gyermek mindkét kezével irni, mindkét kezével mindazt végezni, mit eddig csak jobbik kezével szokott. Hogy a követelés nem mond ellent természetünknek, azt abból láthatjuk, hogy a kis gyermek föltűnően hajlandó, mindkét kezét egyformán működtetni. Használjuk föl e hajlandóságát, úgy máris megvan, mit elérni akarunk. Az emberek ama elfogultsága, hogy a balkezet nem becsülik annyira, mint a jobbkezet, hogy a balkézre tett esküt kevésbbé tartják kötelezőnek, hogy a nyújtott balkezet sértésnek is veszik, az iskola által győzhető le leghamarább, ha különbséget nem tesz a két kéz között s ilyen szellemben neveli a serdülő ifjúságot. Dr. Leszner Rudolf.
