Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Hoffmann Ferenc: Legyen-e a tanítónak kedvenc tantárgya?
238 magasabb nevelés tekintetében, mások okvetlen szükségesek az életre való tanítás céljából. Arról most ne essék szó, hogy elő van Írva, a tantárgyak képében, minden út — amelyen ideális célunkat elérhetjük az iskolában, hanem a dologra térve, engedjék meg, hogy hivatkozva Grube fenti idézetére — azt a bizonyos „napfényes tisztást“ megjelöljem a „kedvenc tantárgy“ alakjában. Többen a kérdéshez hozzászólók között különbséget tesznek a „kedves“ tárgy között, van akinek kedves tárgya van, de hedvenc tárgyról hallani sem akar. Feltett kérdésemben csakugyan csak a kedvenc szó van benne, s okkal. Én azt állítom, hogy a törvényben előirt valamennyi tantárgy, kell hogy kedves legyen. minden tanító előtt. Ha valamennyi avagy valamely tárgy nem volna kedves tárgya a tanítónak, úgy azt nem tanítván kedvvel, nem felelne meg a törvényben előírt szellemnek, elöljárói s a szülők jogos várakozásának. A kinek pedig nincsen kedve az ösz- szes tantárgyak tanításához, az jobb ne legyen tanító, hanem válasszon más pályát. Máskép van a „kedvenc“ tantárgygyal! Az a tanító, aki valameny- nyi tárgyat egyforma kedvvel s igyekezettel tanítja, az lehet jó tanító, akivel minden fölötteálló meg lehet elégedve, sőt ezek részéről dicséretet s kitüntetést is arathat; szerintem ez a tanító járt, mindennapi) szürke utón jár, ha — nincs a tárgyak között egy sem, amely neki kedvenc tárgya volna ! amelynek művelésé különösen szivén fekszik, oly tárgy, a melyről minden alkalommal szívesen beszél, amelyről örömmel s mohón olvas minden értekezést tudományos kutatást, új módszert, új eredményt. Ha aztán valamely új módszerrel kísérletezik a tanító s tanításközben egy vagy más fogás hátrányáról vagy előnyéről győződik meg, igyekezzék az előnyős tanmódot úgy elméletileg, mit gyakorlatilag tökéletesíteni s ha kiváló eredményt ért el, azt ne tartsa meg a maga számára, hogy úgy mondjam ne patentirozea a maga előnyére, ezáltal is emelni akarván egyéni nimbusát, hanem siessen azt értékesíteni a koz számára. A paedagogia mai álláspontjára évezredes lelkibuvárlás és gyakorlat által jutott. Minden tanító paedagogus lévén erkölcsileg kötelezve van a gyermeki lélek s paedagogiai eszmék tanulmányozására. Törekedjünk tehát arra, hogy mindegyikünk megfeleljen feladatának, merüljünk el égy-egy tárgynak alapos tanulmányozásába, kinek mihez több kedve van s igyekezzünk a tökély mennél magasabb fokára fejleszteni. Kinek több tehetsége, talentoma van, annak legyen több kedvenc tantárgya, amelyet művészileg fejleszthet, kinek pedig kevesebb talentoma van, az legalább egy tárggyal foglalkozzék tüzetesebben, de egyik is, másik is el ne hanyagolja emiatt a többi tantárgyat.
