Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Hoffmann Ferenc: Legyen-e a tanítónak kedvenc tantárgya?
237 Vasvári Károly (Budapest). A tanító szeressen minden tantárgyat, hogy az egyiket, a másik rovására ne művelje. Tudjon minden tárgyat egyformán tanítani. * * * A kérdésre felelők sorát hadd zárja végül egy olyan be, aki az igenlők közé tartozik : Molnár Imre (Orosháza). Bizonyos, hogy minden tanítónak van kedves (de nem kedvenc) tantárgya. Ha nem volna, sohasem támadhatnának Gööz Józsefek, Peres Sándorok stb„ a tanítás módszere sohasem javulna. Ez azonban korántsem akar biztatás lenni arra, hogy az iskolában a jobban tetsző tárgy miatt elhanyagoljuk a többit. Az iskolában tanítandó tárgyak hasonlatosak az ételekhez, nem egyforma minőségűek, a jó gyomor azonban mind megemészti. Én legszívesebben az irvaolvasást tanítom. Hogy miért ? — röviden és talpraesetten, (amint azt a kérdező kívánta), meg nem lehet mondani. Ez olyan kérdés, mintha a nős embertől azt kérdeznők, miért szeretett bele 2—300 leányismerőse közül éppen a feleségébe ! • * * A olvasó e nevek között tán csak kevés ismerős névre akad, azt is kérdezhetné tán valaki, miért nem interjúvoltam meg neves paeda- gogusokat, országoshirü tanférfiakat ? Nos, elsősorban s csak azért ép őket, mert ők és cikkíró egy azon forrásból merítettük a tanítói ismereteket s eszméket. Érdekes látni, hogy a gyakorlat, az élet az egy forrásból merített vizet mint vegyitette s változtatta. S kell is, hogy minden a képzőből kikerüjt ifjú tanító ne adja magát oda a szellemi tespedésnek, hanem minden tanító tűzzön ki magának egy „ideált“ egy magasabb célt, amelyet elérni életfeladatának tekintse. Az alapos képzettségnek megvan a maga ingere, kellemes érzete, amely nem engedi nyugodni a nevelőtanítót, hanem haladásra serkenti. „A ki egy magas hegycsúcsot meg akar mászni, az örül annak, ha szakadékból s vadonból kilépve napfényes tisztásra talál, amelyen amellett, hogy megpihenhet a ragyogó csúcs szemlélésén új erőt s kedvet meríthet a továbbhaladáshoz. Aki ellenben az erdőből sohasem lép ki, az utoljára az erdőt magát sem látja a sok fától“. így ir Grube. S teljességgel igaza van. A tanítónak célja a nevelésoktatás által a gyermeki lelket úgy művelni, hogy az minél közelebb jusson a tökéletesség ideáljához, vagy pedig olyanná teni a fiatal lelket, amely képes legyen a tökéletesség eszményi magaslata felé törni. A tanítót ezen munkájában bizonyos korlátok között tartják az országos törvények, rendeletek, tanterv, órarend stb. E korlátokon belül vannak a tantárgyak, amelyek már természetüknél fogva is különfélék Vannak, amelyek rendkívül fontosak a
