Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
nyát( az anya és gyermek köz.öttit — mely a határtalan s/.ereteten és legősztntébb bizalmon alapszik — nem ismeri, „Idegen dajka emlőin nevelve, idegen ajakról lesvén első szavait, idegen karoktól vezetve, mig járni kezd, egy cselédszoba az, hol érzékeit fejledezni érzi. S mikor a gyermek nagyobbra nő, dadogása beszéddé válik, s a szív érezve hivatását, szeretni akar és szeretni kezd: az, kihez első indulatában ragaszkodik nem anyja; az távol van. tánczol, mulat, csodáltatik — a szegény gyermek a cselédek köréből szemel ki egyet magának, kit legszeretőbbnek gondol s ehez ragaszkodik.“ (Eötvös). S még szerencse, ha ártatlan és tapasztalatlan szíve vonzalmát követve helyesen választ, azaz olyan cselédet szemel ki szeretetére, ki azt igazán megérdemli, ki lehetőleg iparkodik az anyát pótolni. De még akkor is a cseléd alacsony fokú műveltségével, csúnya kifejezéseivel, durva szokásaival és erk ölesei vei igen káros hat ássál van a gyermekre. Mert Pl- ba az apróságnak kedveskedni akar, szivnemesitő mesék helyett holmi rémes ostobaságokkal táplálja a gyermek úgyis élénk és köny- nyen félrevezethető fantáziáját s megismerteti vele a babonát és félelmet. S az ilyen mag korunk úgyis ideges szervezetű gyermekeinél igen termékeny talajra talal, s igy nevelődnek azok a gyermekek, kik félnek a sötétben, a kéményseprőtől, de leginkább kísértetektől. Később a könyvek és újságok rémltistóriái is nagyban hozzájárulnak a gyermekes félelem táplálásához. Általában alig hihető, mily káros hatással lehet némely könyv az ifjúságra. Olvastam, hog'y Indiában egy ember könyvállványáról egy kötetet akarván levenni, egyszerre tüszúráshoz hasonló fájdalmat érzett ujjábán. Azt hitte, hogy vigyázatlanságból tű került a könyv fedelébe, de ujja nemsokára feldagadt, s nehány nap múlva az ember meghalt, mert nem tű. hanem mérges kígyó szúrta meg. Ilyen mérges kigyó van manapság is sok könyvben, s minden újságból, mely nem az ifjúság számára készült, leskedőd;k fel je, de nem kevésbbé ártalmasak az ifjúság erkölcsi életére a manapság oly divatos, az érzéki vágyakat ébresztü képeslevelezőlapok. Azért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csak a leggondosabb átvizsgálás után adjunk a gyermekek kezébe könyvet, napilapot pedig mennél később, nem pedig, mint az az anya, a ki számára múltkor egy szerkesztő amaz üzenetét olvastam: „Oh! óh! hát nagysádéknál a tiz. éves leánykák olvassák a napilapok tárczáit?!“ Nagyon helyesen cselekedett az a család, a ki, hogy a gyermekek csak kísérteibe se jöhessenek, nem tűrte meg az újságokat a házban Mert nem kell hinni, hogy már eleget tettünk, a mivel manapság sok szülő megelégszik — ha gyermekeiket egyik másik könyvtől, vagy az újságtól eltiltottuk, de azért mindig ott fekszik előtte. Mert a gyermek, ki éppen azért, mert ama könyv olvasásától eltiltot- lák, valami újat, valami különöset remél benne találni, a ki-értésnek nem bírván ellenállani, nem nyugszik, míg csak el nem olvasta titokban. 20(T
