Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
201 Különben a jó könyvek olvasása a gyermek legnemesebb szórakozásai közé tartozik, nem kevésbbé szép és élvezetes, ha elvezetjük Isten csodaszép természetébe, egy séta erdőn és mezön kérész- tűi vig játékkal, szép énekkel és virággyűjtéssel egybekötve, az ifjúság legillőbb, de egyszersmind legegészségesebb szórakozása is. De ilyen szórakozással nem elégszik meg a mai gyermek, neki más mulatság kell, lehetőleg tánczczal, s mily szomorú kinövése divatos nevelésünknek az a tény, hogy már tiz éves leánykáink minden héten rendesen- zsúrban gyűlnek össze. Hisz, ha tiz éves koruktól fogva zsúroznak annyira megunják, hogy mire igazán itt volna az ideje, arra a szomorú tapasztalatra jutnak, hogy ,,a zsúr az a hely, hol az emberek jót esznek és roszszat beszélnek.“ Ezek a korai mulatságok, melyekhez még a ma oly divatos gyermekszinielőadások és gyermekbálok járulnak, legfőbb okai annak az oly sokszor hallatszó panasznak, hogy nincsenek gyermekeink. A sok mulatozás még a felnőtteknek is ártalmas úgy testi, mint szellemi és erkölcsi tekintetben, hát még a gyermekeknek ! Vagy nem szomorú látvány-e, hogy a felpiperé/ett 9 — 10 éves lányka a fényesen megvilágított bálteremben könyekre fakad, mert nincs tánczosa : vagy ha ugyancsak egy 9—10 éves leánka boldogan, de kimerültségtől lihegve száguld végig a termen ugyancsak ifjú tánczosa karján? Mai nevelésünk eme hibájának is leginkább az anyák az okai. Mert hány szülő van, ki vak tudatlanságból, vagy könnyelműségből, vagy a már említett rövidlátó szeretetből még iskola köteles gyermekét is már magával viszi mindenféle mulatságba, sőt még a korcsmába, a kávéházba is. S hogy ez nem ritka eset, mutatja, hogy a fővárosi iskolaszékek épen most foglalkoznak szorgosan ezen kérdés megoldásával, s az ilyen szülők megbírságolását követelik. Oh szerencsétlen szülők, kik annyira rövidlátók vagytok, hogy idegeneknek kell gondoskodniok, hogy gyermekeiteket megtartsák a későbbi becsületes életnek. Ilyen körülmények közt nem is lehet csodálkozni a következő, valóban megtörtént esett felett; Angliában a Mersey folyóban egy ifjú holttestét találták meg; zsebében czédula volt eme szavakkal: „Ne kutassátok kilétemet, En az iszákosság áldozata vagyok,'1 De a törvényszék nyilvánosságra hozta az esetet, és 200, mondd kétszáz szülő jelentkezett, kik mind saját fiúkat vélték a szerencsétlenben feltalálni. Nem megrémítő következménye ez modern nevelésüknek? Az időelőtti mulatozás a fiúknak nem kevésbbé káros, mint a leányoknak. Mert ha az ifjú szorgalmasan látogatja is az iskolát, az előadások utáni időt nem szenteli a komoly tanulmánynak, hanem mulat, hogy rövid egy-két év múlva megúnja azt is, mikor azonban az elmulasztott tanulmányt pótolni már lehetetlen, mert elmúlt az ideje, a kedv és a türelem. Az ifjú ilyen nevelés mellett időnek előtte öreggé, blazirttá lesz. Óvjuk fiainkat a korai és sok mulatságtól, mert „ha az ifjú élete első évtizedeiben, a komolyság minden hozzájárulása nélkül, tisztán paza
