Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
199 teljesen boldoggá tegye. — De ha a szülők olcsó, a . gyermek felfogásának megfelelő játékszert adnának gyermekeiknek, melyet, ha elromlik, eltörik, mindig újakkal lehet pótolni, anélkül, hogy a kiadások rovata ezáltal túlságosan szaparodnék, a karácsony is régi, eredeti egyszerűségéhez térne vissza, mikor a leányok egy babának, melyre maguk varrhattak, moshattak és vasalhattak, egy kis konyhának, hol babáik számára főzhettek, a fiúk egy egyszerű falovacskának, egy kis ásónak, kapának, melylyel kertecskéjüket megmívelhették, jobban örültek, és okos szülők gyermekei ma is jobban örülnek, mint ama sok játékszerremekműnek, melyek néha a karácsonyfa mellett felállított hosszú asztalra is alig férnek él. Modern nevelésünknek egyik leggyakoribb hibája — mint már émlítettem — a szeretet túlhajtása, de talán nem ritkább hibája az sem, hogy a gyermek úgy nő fel, hogy nem tudja mi az odaadó, önfeláldozó, semmi nehézséget nem ismerő, semmi fáradságot nem kímélő szülői szeretet. Boldogtalan az, kinek víg gyermekkorát komorképü jövő szomoritja; boldogtalanabb, kit a sors csapása igen korán fosztott meg szüleitől, s különösen anyjitól — ki nem vethette meg jellemében azt az aethikai alapot, mely megvédi az ifjút a bűntől el zülléstől, ha az már megtántorodott, megtévedt is — is de legboldogtalanabb az a gyermek, ki nem tanult meg szeretni és nem érezte soha a szeretet boldogító melegét. Pedig hány anya van manapság, ki nem tekinti gyermekét Isten legnagyobb áldásának s elhanyagolja egyrészt a szegénység és nehéz megélhetési visszonyok miatt — mint ezt az alacsony néposztálynál tapasztaljuk, s ezek a gyermekek nevelését rábízzák az utczára .— másrészt azért, hogy ne legyen kénytelen a megszokott és megkedvelt mulatságokról és szórakozásokról lemondani. Hány keserű percze van e miatt az apróságnak ; sokszor éhezik, fázik, és nem gondol vele senki. Ez a modern ne.velésnak szintén igen fontos hibája, de sajnos, igen régi, meggyökerezett hiba lehet, mert már Rousseau is figyelmeztette az anyákat : „Ne éhezzék a gyermek a te hiúságod miatt.“ — Az ilyen — rendszerint gazdagabb — szülők gyermekeiket egészen a cselédekre bízzák, elfeledve egy hajdani görög mondását: „Ha rabszolga neveli gyermekedet, egy helyett két rabszolgád lesz.“ Mert az olyan gyermekben, kis kis korábban csak cselédekre volt bízva, kik benne nem keltették fel a kötelességérzetet, az olyan gyermekben felébred lassanként a tétlenség szeretete és a rendetlen munkához való hajlam. Az ilyen szerencsétlen gyermek sokszor alig ismeri mamáját, csak egy szépen felöltözött gyönyörű nőt lát benne, ki sokszor beleillenék ábrándjai tündérbirodalmába tűndérkirálynénak, s kitől félénken húzódik vissza, mert ha néha picziny szíve ösztönszerü vonzalmát követve, szeretetteljesen átkarolja nyakát, mindjárt eltávolítják tőle, nehogy a mama díszes hajviseletét elrontsa, vagy ruhája drága csipkéit széttépje. Az ilyen divatos anya szerencsétlen gyermeke az élet legszebb viszo-
