Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
attól megfosztaná: úgyis elég hamar eljön az idő, mikor a jóságos tündérekbe és nemtökbe vetett hit szétfoszlik, és az élet gyöngédielen keze súlyosan nehezedik gyenge vállaira. Minek azért a sors gépezetében előreriyúlni, s a gyermeket a gyermekszoba ábrándos világából erőszakkal kiragadni, maradjon mennél tovább ott s hallgassa a kályha derengő fénye mellett a nagymama vagy édes anya színméz meséit nesztelenül ide-oda suhanó tündérekről, viliikről és mentőkről, s mialatt Meseország valamennyi csodalénye rendről-rendre elvonul előtte, ő boldogan elszunnyadva tovább szője ábrándos meséit Álomország tündérbirodalmában. Ne keltsük fel időnek előtte gyermekálmaiból ; maradjon mennél tovább gyermek a szó legmenesebb értelmében. Tanítsd meg a játékra — mert a mely gyermek nem tud játszani, nem tud később dolgozni sem — és játszál vele magad is szívesen, mintha játszótársa volnál. Ne sajnáld az időt. melyet gyermekeddel játszva töltesz el, mert ha gyermekedet játékvilágába követed, az annál könnyebben, annál szívesebben kóvet majd a komoly munkában- A mai szülők kevesebbet játszanak maguk gyermekeikkel, de annál több játékszert vesznek nekik. De a játékszert nem tekintik nevelőeszköznek, hiába inti őket a paedagogia, hogy a játékra tanítsa a gyermeket és készítse elő későbbi foglalkozására. A modern mama — különösen, ha gazdag — mindenféle csodálatos és gyönyörű játékszert vesz kedvenczének. Kap az beszélő és tánczoló alakokat, csodálatos szerkezetű gépeket és vonatokat, talán már apró automobilokat is. S a gyermek ? 7 etszik neki a játékszer, de mivel a csodálatos szerkezetet fel nem bírja fogni, igazán örülni nehezen fog. A mai játékszeripar eme párizsi és nürnbergi műremekeivel aztán két dolog lehetséges. Vagy, hogy a gyermeknek büntetés terhe alatt meg van tiltva, a drága és gyönyörű játékszert elrontani s akkor csak messziről meri nézegetni és csak a nagyok felügyelete mellett és utasítása szerint játszhatík. Vagy pedig, hogy a gyermek kutató szelleme, mely a csodálatos szerkezetet meg akarja ismerni, rövid idő alatt szétbontja, darabokra szedi a még oly szép. még oly értékes játékszert is. Sokszor szidást is kap e miatt, pedig a játék a gyermek sajátja, s ha babájának orrát betöri, vagy lovacskájának lábát kitöri, vagy ha más, drága játékszerben kárt tesz, ne szidjuk, hanem ellenkezőleg, vigasztaljuk meg bánatában és segítsünk neki a bajt orvosolni. S mert a modern játékszer fajtái, szerkezete és ára miatt az el- rontottakat minduntalan hasonló széppel és értékessel pótolni még gazdag házakban is lehetetlen — lett a karásony »ez a nemes, meleg és kitörölhetetlen emlékek által mindenki számára oly szent és eredetileg a mai ajándékozási dühtől teljesen ment ünnep gyermekbetegitő valpurgisz — estté.“ Az ilyen karácsonyfás — mely manapság már nem is karácsonyfa, ha felső ágacskáival nem érinti a padmalyt — és „ajándékbőségszarús* est előzőleg és utólag is a várakozás és csalódás vagy túlbeteljesült remény által idegessé, kimerültté teszi a gyermeket, s így nem éri el tisztán nemes czélját, hogy a gyermeket igazán és ■ Kp
