Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
194 az állami, az egyházi és szocziális viszonyok, a sajtó, az iskola, de talán mégis leginkább hibás a hiányos és ferde családi nevelés úgy a szegényeknél, mint a középosztálnál és a gazdagoknál, és hibás a gyermek távolabbi környezete is. Hibás egész modern nevelésünk, és az ifjú gonosztevők szomorú statisztikája szükségessé teszi egy jobb és helyesebb nevelési rendszer felállítását. Mert korunk fizikai, erkölcsi és szocziális hibáit csak úgy javíthatjuk meg, ha a jövő nemzedéket szigorúan és lelkiismeretesen erős, elmélet, gyakorlat és tapasztalás által gondosan megvizsgált és kipróbált elvek szerint neveljük. Nem elég, ha a nevelés általános műveltséget ad az ifjúnak, nem elég, ha az a társaságban beszélni tud korunk legújabb találmányairól, ha az újságok révén a jelenkor legjelesebb és legérdekesebb alakjait ismeri, nem elég, ha 100 még 100 könyv segítségével képes a legkülönbözőbb tudományokból valami keveset elsajátítani: de szükséges, hogy a nevelés elérje azt, hogy az ifjú tiszta fejjel és nyílt szívvel önérzetesen haladhasson az élet útjain, hogy megvigasztalódjék a bánatban és békülékeny legyen az ellenséges sorssal szemben, hogy a munkát és fáradságot tekintse az élet legfőbb gyönyörűségének, hogy övéit szeretni és javukat szolgálni tudja, hogy a szülőföldje és hazája iránti szeretete mellett rokon szenvezzen az egész emberiséggel, hogy Istenével szemben alázatos, embertársaival szemben szerény és engedékeny, az élettel pedig megelégedett legyen, hogy ősz fejjel is bírjon még minden jónak és szépnek örülni s végre, hogy másokban is megismerje önmagát, és önönmagában a tévedő, de mindig törekvő embert. Ha a mai nevelésnek ez, azaz az emberi léleknek ilyetén fejlesztése volna a czélja, nem kellene ma a modern nevelés hibáiról értekeznünk ; s ha a nevelés legalább a jövőben ezen czél elérésére törekednék, a jövő nemzedék a mostaninál erősebb és jellemesebb, azaz nem arany — hanem azélifjuság, nem felpiperézett divatbáb, hanem igazán jó feleség és anya lenne. És az ilyen nevelés nem is tartozik a lehetetlenségek közé, mert van egy titok, melyet ugyan nem tanítanak a képzőkben, melyet nem is lehet szabályokkal életbe léptetni, s mely mégis csaknem az egyedüli eszköz, hogy a nevelés végeredményében az emberiségre valóban áldásos és boldogító legyen, s hogy minden modern félszegsége alól felszabadúljon: az igazi szeretet; A legvásottabb gyermek épugy megérzi a szeretet jótékony hatását, mint a leginkább elkényez tetett. A büntetést meg lehet szokni, a dédelgetést meg is lehet túnni, a szeretet soha. A hit előtérbe tolása mételyezte meg a keresztyénséget, mely egykor a szeretet vallása volt, ez hozta létre az inquisitiót és a felekezetek tömkelegét; a remény megtompitja az akaraterőt, növeszti az önzést s bágyadttá teszi a földi paradicsom képét: a szeretet az, mely éltet a megaranyozott jelenben jövőért, a szeretet
