Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 4. szám - Sass János: A gyermek foglalkozása
XV. évfolyam. SOPRON, 1903. április hó 4. szám. Evangélikus Népiskola. Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. Megjelenik -r- a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. Felelős szerkesztő és kiadó: Papp József. A gyermek foglalkozása. Az ég beborult. Már napok óta nehéz sűrű. felhőtömeg ül a föld fölött mozdulatlanéi, melyen a napsugár nem tud áttörni. A hegyek ormain szürke ködfátyol lebeg. A levegő telítve van vizpárákkal, melyeknek folytonos lecsapódása a nélkül hogy eső esnék, átnedvesítik a talajt. Hideg- nyirok ül minden tárgyon. A fák kopasz ágairól nagy cseppek hullanak a sárga csalítra. A nedves utakra. Mintha mély bánat szállott volna a természetre, sírnak a fák, könycseppek csillognak a lombtalan bokrokon s a virágok elhervadt kóróin. Az ember lelke is szinte elkomorul a természet szomorú tekintetétől. A kis Laczi komoran néz ki az ablakon. Az udvar is, az utcza is csupa viz és sár, szó se lehet róla, hogy a szobából kilépjünk. A kandallóban vigan pattog ugyan a tűz, s a szoba egyik szögletében Isten tudja hányféle játékszer hever -és ágaskodik egymás hegyén hátán, keresztül kasul; de Laczi az ablaktól távozva mégis édes anyjához lép kedvetlenül, ki a karszéken ülve piros vászonkötésü könyvből olvas nagy figyelemmel, s barna fürtű kis fejét anyja ölébe hajtva nehéz sóhaj után megszólal: — Anyám, nem tudom mit csináljak! E néhány szó a gyermeki léleknek ép oly súlyos aggodalmát s mély bánatát fejezi ki, mint midőn a férfi az életkörülmények válságos pontjára jutva tanácstalanul felsóhajt: nem tudom mit határozzak! Az anya balkezébe szorítva a betett könyvet és jobbjával szelíden megsimogatva gyermeke göndör fürtjeit nyájasan biztatgatja, hogy játszók az ólomkatonákkal, vagy építsen várat azokkal a piros és fehér- szinü kövekkel, azután szegezze neki a vár tornyának azt a nagy kerekes ágyút, hogyan romba dől az majd, ha sikerül megczélozni; azután meg állítsa fel a város játékot utczákkal, templommal, iskolával, sétatérrel, melyet szép zöld lombozatu fák szegélyeznek, sétáltassa meg a városban a czifra öltözetű bácsikat, néniket; vagy pedig lapdázzon
