Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 4. szám - Sass János: A gyermek foglalkozása

98

azzal a narancsalaku lapdával és szedje elő a többi szebbnél-szebb játékszert.

Laczi azonban duzzogó hangon felel minden újabb biztatásra s unott kedélylyel, csüggedten roskadva édes anyja ölébe valami ennivalót kér.

Az anya leteszi könyvét, megcsörren kazében a kulcscsomag s pár pillanat múlva a kis fiú néhány édes sütemény darabkával kezében némileg kibékülve foglal helyet kis asztalkája mellett, míg anyja folytatja az olvasást. A házi béke egy két perezre helyre állott, hogy azután a fentebbi jelenet újra kezdődjék.

A gyermek kétségkívül unja magát, bár szobája a legkülönfélébb játékszerek halmazával van tele. Mert a puszta játék már a gyermek lelkét sem elégíti ki teljesen. Játék alatt ugyanis olyan foglalkozást értek, a mi mellett a léleknek semmi gondja nincs, a mi egyedül szórakoztató időtöltés. A férfira nézve azért szükséges, hogy a folytonos értelmi foglalkozás és kedély világ vígalmai után lelke a gondtalan időtöltés mellett megpihenjen. A gyermek pedig, míg ébren léte idejének legnagyobb részét boldog gondtalanságban tölti, vágyódik — különösen, ha tehetségesebb — hébe korba olynemü foglalkozás után, a hol fejlődő értelmének és szívvilágának erőit gyakorolhatja.,

Azok a játékszerek pedig, melyekkel a gondos szülők gyermekekeiket elhalmozzák — és a melyek révén mellesleg mondva szép összeg pénzünk vándorol ki a külföldre — rendesen nem alkalmasak a gyermek szellemi erőinek önálló fejlesztésére. Annál a vasúti vonatnál, melyet fel kell huzni s a kész síneken végig futtatni, a gyermek lelke nem mint működő, alkotó erő, hanem pusztán csak mint tétlen néző szerepel. A városi házak, majorság udvar és más hasonlók egyszer kétszer gyönyörködtetik az újság ingerével a gyermeket, de hosszabb ideig tartó érdekeltséget ébreszteni nem képesek; mert a gyermek egyéniségének működésére semmi alkalmat nem szolgáltatnak.

Czélszerüek ezek a játékszerek abban a korban, midőn a gyermek még csak a befogadásra, de az önálló alkotásra nem képes. De ebben a korban meg még nincs a gyermeknek képezte az útczáról, a városról, minélfogva az ő szemei előtt azok a házak s egyéb épületek és tárgyak nem egyebek, mint valami foglalkozás eszközei. Azt a lapos deszkácskát, mely különben négy emeletes ház volna, felhasználja homok mérésre; azt a szép zöld lombu fenyőfát igen alkalmasnak találja, hogy vele a puha földben lyukat fúrjon. A hiú játékszer tehát ebben a gyermekkorban is elveszti czélját.

Mikor pedig a gyermekben az önállóság kezdi kibontogatni szirmait, az ilyféle játékszer csak igen rövid ideig képes az ő érdeklődé- dését lekötni. Akármi fényes, meglepő, mulatattó. legyen az a játékszer, a gyermek a tétlen nézéssel nem elégedvén meg, csakhamar megunja azt. Az újság ingere elmúlván nem tudja, hogy mit csináljon.