Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Kalma Pál: A szülők iránti szeretet ápolása
145 egyesület eszméjét, mert megvoltam győződve, hogy onnét már csak egy lépés választ el attól, hogy megvalósulva láthassuk országos egyesületünket. Kartársak kövessetek ! Súrd Sass István. A szülők iránti szeretet ápolása. A legtisztább, a legszentebb és a legönzetlenebb érzelem a szülők iránti szeretet. Ezen érzelemnek minden gyermek szivében lakozni kellene és mégis ebben a si\ár anyagias világban, midőn a társadalom zöme mindenült és mindenben csak a saját jóllétének előmozdítását czélozza, igen gyakran az ellenkezőjét tapasztaljuk. Avagy nem ezen állításom mellett tanúskodnak-e azon iszonyatos dolgok, melyeket napról-napra lát és hall az ember. Itt a gyermek tisztes Ősz apára emeli szentségtelen kezét, ott becsületes munkásságban m^gvénhedt szülőit, kik talán keserves fáradsággal, vagy önmegtagadás árán nevelték fel magzatjukat, jutalomként gyilkos kézzel küldi a más világra, a helyeit, hogy aggnapjaikban csendes, nyugodalmas otthont nyújtana nekik. Ilyen és ehhez hasonló dolgok mindennapiak, sőt megszokottak s mégis midőn az ember önkéntelenül is gondolatokba merülve kutatja az okát e vadállatias cselekedeteknek, megáll az ész s a legjobb esetben a/, a vigasztalódás, hogy az ilyen bestia lelki világát mérlegelni nem lehet, mert nála lelki összhangról szó sincs. Szomorú vigasztalódás ! 'lalán időszérű volna e felett kissé elmélkedni s kutatva az okokat keresnünk a fegyvereket, mikkel a legnagyobb bűnöknek útját állh atnók. Vagy talán már születése alkalmával magával hozta-e a gyermek e gonosz cselekedet csiráját ? Nem, ez nem lehet. Sőt azt tapasztaljuk, hogy a csecsemő osztönszerüleg ragaszkodik szüleihez. Hiszen a legelső pillanattól ke/dve érzi a szülői szeretet melegségét s folytonosan tapasztalja, hogy minden kellemetlen érzéstől a szeretet szabadítja meg. Ezen ösztönszerü ragaszkodás a fejlődéssel s a folytonos érintkezés által szeretetté változik. Avagy nem bizonyítéka-e a Jiatártalan ragaszkodásnak az. az angyali mosolygás, mely a csecsemő ártatlan arczán keletkezik az édes anya láttára ? Vagy nem a szeretet jele-e az, midőn a csecsemő a dajka öléből kitárt karokkal repes édes apja felé? Bizony szeretet ez még pedig a legideálisabb. Hogyan van hát, hogy ez az ideális érzelem oly sok esetben gyűlöletté változik ? Nehéz erre megfelelni, mert ezer és ezer körülmény
