Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 3. szám - Mohácsy Lajos: A tanítói javadalmak újra becslése
69 elöljárói lelkészei is azzal mentegették magukat a szegény jajveszé- kelő tanító előtt : „mi jót akartunk“. Az állam pedig ? No ennek kedve telhetett e szép munkában. Jó fogást tett. Először felbecsülttette a tanító-fizetéseket 10 évi időtartamra — akkor aztán kimondja, hogy e becslések alapján ki fogja egészíteni a minimális 600 illetve most már 800 koronára. Igen ám, ha már azok a jó főszolgabirók fel nem becsülték volna legalább is ekkora summára azt a 300—400 koronát is a legtöbb helyen alig meghaladott — szegényes tanítói fizetést. Hisz ezek minden tudományukkal oda iparkodtak, hogy legalább is ennyire becsüljék fel, — mit egészítsen hát ki már most ezen az állam? Hisz ez hiteles becslés. Aláirta a főszolgabiró, a lelkész a gyülekezeti elöljáróság, de sőt — maga a tanító is. Ez volt aztán a szép játék. Hiteles hatóságok — hamis adatokat nyújtottak. Mert tagadhatatlan, hogy az 1893. évi összeírás alkalmával igen sok helyen, bátran mondhatjuk — légtől b helyen hamis adatokat vétettünk fel a becslési jegyzőkönyvbe, s a tanító tiszta jövedelme czimén olyan tételek is felvétettek, miket a törvénynek világos s félre magyarázást nem tűrő rendelkezése szerint nem lett volna szabad a tiszta jövedelembe felvenni. De meg is adtuk az árát; egyházunk is, de főleg szegény tanítóink. Tíz hosszú esztendőn keresztül vezekeltek hibájukért, Ez idő alatt hiában kérték fizetésüknek kiegészítését 800 koronára, eltekintve egy néhány humánusán gondolkozó tanfelügyelővel biró vármegyétől, a legtöbb tanítónak pótállamsegély iránti kérvényét mára közigazgatási bizottság, — persze a tanfelügyelőnek előterjesztésére — „agyon javasolta“ s így küldte fel a minisztérium elé. Ott aztán a javaslat szerint bántak el vele. — De ha valaki a minisztériumot a helyes tényállásnak megfelelően felvilágosította — számos eset biznyítja — a szegény tanító-kérvényét kedvezően iparkodtak elintézni. Eddig azon ban ez mint kegy lett megadva s mindig függött a kérvény sorsa a tanfelügyelő felfogásától és jóindulatától. Most végre itt az ideje, hogy jóvá tegyük hibánkal s a törvényben a z 1903. évben eszközölhető új összeirásnát résen legyünk. Mert a törvény értelmében (1868. évi XXXVIII. t.-cz. 143. §.) a termények értéke és a földnek jövedelme 10 évi időtartamra állapíttatott meg. E megállapítás ellen a 10 évnek letelte előtt hasztalan apelláltunk. Most azonban az 1903. évben újra felbecsültet- hetjük tanítóink fizetését, de sífc kell is, hogy ezt mindenütt megtegyük, a hol az 1893. évi becslési jegyzőkönyv értéken felül vette fel a tanítói javadalmat. Jó lesz, ha már most tisztázzuk a helyzetet s előre kiválasztjuk a tanítói hiványnak ama pontjait, a melyek az új becslésnél mint a tanítói tiszta jövedelemnek részei jegyzőkönyvbe vetessenek. — Erre nézve
