Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Tárcza
58 Fent a magasság, lent a mélység Tégedet dicsőit, imád ; A szélvész, ha megreng föld és ég, A villám, a kicsiny virág, S a harmatcsepp hirdeti itt Nagy kezed alkotásait. Színed előtt buzgón leomlok, Áldván Téged, Mindenhatót: Ha lelkem porsátra elomlott, S hozzád közelb járulhatok : Akkor a mi után eped, Ott eléri hű gyermeked. Addig pályámat híven futván, Letörlöm sok könnyeimet, S megyek a nemesb lelkek útján, A merre én erőm vihet. Rendeltetésem óh mi nagy, Ha vezérem, Jézus, Te vagy ! Bizton tekintem, ha jön végem, Atyám, mély sírom éjjelét! Zordon, de nem, nem árthat nékem, Mert az is közelb visz Feléd. Ott is elszórt csontjaimat Kezed takarja, míg virrad ! Bér zsenyi „Fohászkodása“ után Sántha Károly. Néhány szó a »Tanítók Házá«-ról.*) A Pápa városi tanítókar egy szép és nemes eszme által lelkesítve elhatározá, hogy hangversenyt rendez a „Tanítók Háza“ javára. Midőn ezt tettük, azon édes remény táplált bennünket, hogy városunk mélyen tisztelt közönsége, mely a jótékonyság oltárán mindenkor szívesen áldozott. — meg fogja hallgatni a mi kérő szavunkat is s hívásunkra szívesen sorakozik mellénk, hogy támogatója legyen törekvéseinknek. S íme most, — midőn lelki örömmel tapasztaljuk, hogy reményünkben nem csalatkozánk, hogy tanítókarunknak első nyilvános *) Felolvastatott a pápai tanítók által rendezett jótékonyczélú hangverseny alkalmával, melyről lapunk egyik korábbi számában hirt adtunk, Szerk.
