Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Tárcza
' szereplése, első jótékonyczélu hangversenye alkalmával is ily szépen nyilvánúl az érdeklődés, az őszinte rokonszenv, midőn íme ügyünk, törekvéseink védnökéül szerencsések valánk özv. gróf Esterházy Móriczné őnagyméltóságát megnyerni ; — első szavunk nem lehet más, mint igaz hálánknak, meleg köszönetünknek szava. Tanítók rendezik e hangversenyt, — mint mondám, — ép ezért engedtessék meg nékem, — habár szokatlan dolog is ez kissé hangverseny keretében, — hogy rövid vonásokban elmondhassak egyet- mást a tanító ténykedésének nagy fontosságáról, s ama humanitárius intézetről, melyet apránként összehordott filléreinkből, s a nagy közönség adományaiból már felállítottunk, a „Tanítók Házá* ról! A tanító működésétől mind többet és többet vár társadalmunk s már ez magában véve is elég bizonyíték a mellett, hogy fontos, nagyon fontos az a hivatás, melynek betöltése a tanítóra bízatott. — Mig évtizedekkel előbb tán eleget tett kötelességének a tanító, ha az irás- olvasásra s a vallási alapismereteken kivül csekélyke számolásra meg- tanitá növendékeit: napjainkban ezzel aligha felelne meg a hozzáfűzött várakozásnak. — És tényleg a hivatása magaslatán álló tanító legjobb tehetségeinek latbavetésével oda törekszik, hogy mikorra a gondjaira bízott gyermeksereg búcsút int a népiskolának, oly szellemi kincset vigyen magával az életbe, mely boldogulását biztosítja, mely a müveit emberek sorában helyet jelöl számára ; oda törekszik, hogy tanúlmány tárgyává tegye kisded növendékei mindegyikének természetét, hogy kikutassa szellemi tehetségeit, hajlamait, hogy a leginkább megfelelő nevelési eszköz felhasználásával a jellem alapköveit már itt, az elemi iskolában lerakhassa ; oda törekszik, hogy a hazafiság tüzét élesztgesse, s a vallási szent érzelmeket felkeltse a mindenkor fogékony gyermeki szivekben. N^vel kitartásra, türelemre, áldozatkészségre, emberszere- tetre. — Őrködik tanítványainak testi épsége, egészsége felett, sőt a felnőttek körében is, — különösen faluhelyen, — jó példaadása, figyelmeztetései által a közegészségügynek hasznos szolgálatokat tesz. S olvassuk csak figyelemmel napi lapjainknak a tanítók ténykedésére vonatkozó czikkeit! Mit tapasztalunk? Nemde azt, hogy egyház és állam annak a szerény népiskolai tanítónak működésétől sokat, nagyon sokat vár. Várja, hogy legyen buzgó híve egyházának, • vallásos tárgyú felolvasások által élesztgesse az ingadozókban a valláshoz való törhet- len ragaszkodást; várja, hogy a nemzetiségi vidékeken legyen szép magyar nyelvünknek buzgó terjesztője, a szellemi góczpontoktól : a városoktól távol eső kisded falucskákban a szellemi művelődés őrállója ; tanítsa meg népét az okszerű gazdálkodásra, háziipar üzésére, hogy az anyagi jóllét emelkedjék; állítson fel fogyasztási- s hitelszövetkezeteket, némitsa el az ál-apostolokat, kik jó magyar népünk szivébe az elégü- letlenség magvait hintegetik, szoktassa a népet józan életre, takarékosságra, küzdjön, munkálkodjék kitartással, fáradságot nem ismerve, hogy felviruljon e hon. S mi ezért a jutalma ? — Hálás elismerés, szívből ___59
