Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 1. szám - Sass János: Boldog új évet!
3 Es az evangeliom szellemét Urunk Jézus amaz ismeretes két parancsolatban foglalta össze: Szeressed a te Uratad Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagádat E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták Írása. A szeretet szelleme uralkodjék tehát az iskolában mindenekelőtt. Ennek melege hozza át a tanítvány közti viszonyt, ennek szövétneke világítsa meg azt az utat. melyen a tanító az ifjú seregét vezérli. Az élet és az emberi törvény sokféle feladatot tűz ki a tanító elé. E feladatok nagyobb részének az a czélja, hogy a gyermek az ismereteknek minél nagyobb tömegével felszerelve léphessen ki az élet színpadára. Nem helytelen ez a törekvés miszerint a tudományok minden szakában annyi jártassága legyen a gyermeknek, a mennyi az ö jövendő életének folytatását megkönnyíti. A ki ismeri a természetet s az ö törvényeit, megszereti azt s nehézségek nélkül tud hozzájuk alkalmazkodni. A ki ismeri a földet, melyen lakozunk s ennek ezt a részét, melyet hazánknak nevezünk, ez nem idegen ennek vidékein, otthonos nyugalmat érez minden ponton, hova őt, vagy övéit a sors el vezérli. A ki tudja, mint éltek apáink, minő erzelmek dobogtatták az ö sziveiket a történet különböző korszakaiban, bölcs tanulságokat gyűjthet az elmúlt idők mozgalmaiból, mintha önmaga élte volna át azokat. A ki a mathematika csallia- fatlan * igazságaira épít, az biztos alapokra fektetheti anyagi léteiének teltételeit. Kétségkívül tökéletesebb életet folytathat az, ki a tudományok végtelen birodalmának szélesebb látkörét képes áttekinteni arról a magaslatiéi, hova az ismeretek fokozatain felkiizdé magát, mint a ki tudatlanság setétségében bolyong. De az emberi természetet a gondviselés olyanná teremtette, hogy mindent, ezt a tökéletesebb életet is, mely a tudományos felvilágosodott- ságnak ajándéka, minden dicsőséget, minden kényelmet tud nélkülözni, csak egyet nem: a lélek paradicsomi nyugalmát. És ezt semmi tudomány nem képes megadni az embernek, egyedül az Isten törvénye szerint való élet. A Iegmiveletlenebb legtudatlanabb ember boldog, ha Istenével kibékülten él. A legmiveltebb, legtudósabb üresnek érzi szivét s kielégít- hetlen szomjúság gyötrelmét hordozza keblében, ha elvesztette szeme elől az Istenhez vezető utat. És minthogy gyarlóság, korlátoltság az embernek, a tanítónak ügy, mint a tanítványnak egyik lényege, természetes, hogy ha az iskola az értelmi fejlesztést tartja fókép szemei előtt, a gyermek kedélyének neve-
