Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 1. szám - Sass János: Boldog új évet!

lése önként és akaratlanul is báltérbe szőrűk Itt is alkalmazha'juk a Jézus bölcs mondását: Senki nem szolgálhat két úrnak.

Pedig ha a közélet, meg az emberi törvények azt parancsolják, hogy értelmileg fel világosodott embereket neveljen az iskola; a szeretet viszont azt a feladatot tűzi a tanító elé, hogy tanítványai Istennek tetsző, Isten kedvében járó s ennélfogva boldog emberekké váljanak.

Ha választani kell a két pirancsolat. között az úr lelkének szava: Legyen világosság! biztosan kijelöli az utat merre induljunk. Az evan- geliom szelleme, a szeretet uralkodjék az iskolában.

Vezesse be a tanító a gyermeket minél mélyebben, a lehető legmélyebben a Tudományok tárházába, emelje fel ötét a lehető legmagasabb fokára a miveltségnek; de a lehetőség korlátáit ne tanítási idő, a gyermekek képessége és egyéb körülmények képezzék, hanem a kedélynek, a szívnek a gyérmekérzelemvilágának, a gyermek jövendő boldogsága ez elengedhetlen feltételének kiművelése. Ez legyen az első feladat.

Nem úgy értem ezt, hogy talán az órarendben mennyiség szerint első helyen álljon a vallásórák heti óraszáma, vagy hogy talán még külön erkölcs nevelési órákat is kellene felvenni a tantervbe. Ezzel nem lenne segítve a mai tanterv ama lényeges hibáján, minélfogva az a gyermeket megterheli. De a vallásra és az erkölcsre nem is »tanítani« henem nevelni kell az embert.

Az legyen vezérelve a tanítónak, miszerint óvakodjék a gyermek értelmét túlságosan fejleszteni, mint ezt sokan teszik azzal a módszerrel, mely szerint a gyermekkel mindent meg kell értetni, még a betűk alakját is az értelem utján s nem a természetszerű utánzás és a képzelő erő segítségével kell a gyemekkel elsajátíttatni. Ne igyekezzék a tanító, hogy a gyermek egy lépést se tegyen semmiféle ismeretben, még a mathematikában sem, melyet nem teljes öntudattal tenne. Bizonyára vívmánya az oktatástannak ez az öntudatos haladás, de tulságba vive elöli a képzelő erőt, elsorvasztja a kedélyt, az érzelemvilágot, mely az embert a vég^tlenséggel összekapcsolja, elbizakodott s e mellett zabolátlm erkölcsű jobban mondva erkölcstelen embert nevel. Ne magyarázzon tehát a tanító túlságos sokat, ne erőszakolja az értelem fejlődését, hanem engedje, sőt arra törekedjék, hogy a gyermek lelki tehetségei természetszerű párhuzamossággal bontakozzanak ki. Az evangeliom szelleme, a szeretet, ily módon oldja meg a túlterhelés kérdését.

Azután a másik, a kizárólagos értelmi fejlesztés kiküszöbölésénél még fontosabb feltétele az evangeliomi nevelésnek az, hogy az egész