Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. XI.
42 haladva majd jobban jobban megközelítjük a czélt, hogy a tanúit ember becsületesebb legyen, mint a teljesen iskolázatlan. Ha a nevelés ügyének minden tényezője megteszi a maga kötelességét, akkor sikerül az ifjúság ellazulásának gátát vetnünk. Ha nem : szavunk kiáltó szó lészen a pusztában. (Csurgó.) Pethes János. T a r 1 ó z á s. XI. (A tanítói fizetésekről) A mai — ránk tanítókra nézve igazán mostoha — társadalmi viszonyok között, a megélhetés nehéz problémájának megoldásán, és anyagi helyzetének lehető javításán fáradozik a társadalomnak úgy szólván minden osztálya. Ezen általános mozgalom közepeit csak egy, a magyar tanítóság az, mely látszólag nyugodtan vár, mintha földi gondviselőjének a miniszternek, biztató Ígéreteibe vetette volna összes reményéi és bizodalmát. Azonban a kik fáradságot vesznek maguknak, és érintkezésbe lépnek a tanítói körökkel, azok látni fogják, hogy az a külső nyugott- ság nagyon, de nagyon is látszólagos, és pedig nem azért, a mint egy tanítóbarát úri ember mondotta, hogy egyes elégedetlenek beloval- ják az egész tanítói kart, hanem azért, mert az egész tanítóság látja, érzi, naponként tapasztalja azt, hogy ő ennek az országnak minden állású hivatalnoka között a legmostohább gyermeke Azon külső lát- szólagos nyugottság mellett belül forrong minden, az elégedetlenség általános, s mindenki érzi, hogy a kedélyek lecsendesítése és megnyug" tatására, a közel jövőnek az eddiginél jobb és igazságosabb helyzetet kell teremteni számunkra. Azonban ezen forrongás ezen elégedetlenségben van valami nemes, valami lélekemelő, a mennyiben ez itt nem úgy nyilatkozik meg, mint a társadalom többi osztályánál, a kik csak kérnek, követelnek, de az eddiginél többet tenni és fáradni nem akarnak; ellenkezőleg a tanítóság, a mint helyzetéhez mért jogos és méltányos kívánságának kifejezést adott, azonnal hozzá tette, hogy szükségesnek látja, hogy a tanítóképzés nívója emeltessék, vagy mint Margitai J. a „Néptanító Lapja“ ez évi 3. sz.-ban mondja : „Megvoltam győződve arról, hogy hazánk néptanítóinak serege nem csak akkor tudja szavának súlyát a mérlegbe vetni, a mikor a mainál nagyobb és jobb kenyérnek a méltányos és jogos követeléséről van szó, hanem akkor is tud lelkesedni, a mikor az ő
