Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Pethes János: Az ifjuság elzüllésének okairól
41 rá arra, hogy a/, alkoholismusnak és az erkölcstelen élettel szerzett fertőző betegségeknek milyen szomorú következményei vannak magára az egyénre és éppen az öröklés folytán az utódokra. Helyes e ez vagy sem, azon senkivel se vitatkozom s csak mint egy nőnek a jellemző nézetét említem fel. Ide sorolhatnám még azt is, a mit egy magyar orvos nem régiben indítványozott (a tuberkulosis meggátlása tárgyában) s a csehországi orvosok határozottá emeltek egyik gyűlésükön: a jegyesek esküvő előtt orvosilag megvizsgálandók. Ha e nézetekkel szemben tartózkodó álláspontra helyezkedem is, kettő van a mit már most kivihetőnek tartok hazánkban is. Egyik a felnőttek oktatására, másik a gyermekek tanítására vonatkozik. Hova tovább jobban-jobban terjed a városokban a »szabad lyceum«p okban való tanítás. En azt hiszem, hogy ezekben méltó helye volna a népszerű egészségtannak és a népszerű — paedagogiának is. Tudom, hogy lesznek elegen, a kik erre azt mondják, hát csak a városokban van meg az elzüllésre való alkalom V Korántsem, magam is furcsának tartom, hogy falusi népünket a földmivelésügyi minisztérium gondoskodása folytán sok helyen téli tanfolyamokon oktatják arra, hogy hogyan kell a borjúkat nevelni, arra azonban nem gondolnak, hogy a borjúk meg a csikóknál még is értékesebb portéka a — gyermek. Arról is szentül meg vagyok győződve, hogy ezekben a téli tanfolyamokban, a hol vannak, igen szépen bele lehet a gyermeknevelésről való tanításokat is illeszteni. A fő, hogy legyen alkalmatos ember, a ki tanítsa. Hiszem is, hogy nemsokára sikerül ezt az eszmét hazánkban megvalósítani. Másik megjegyzésem a tanítás mikéntjére vonatkozik. Sokat lehetne és talán kellene is e tárgyról Írnom. Végeredménye azonban az lenne, hogy népoktatásügyi intézeteink ma napság az értelem fejlesztésére fektetik a fósúlyt. Az érzel m e k ápolása a legtöbb iskolában Hamupipőke szerepére szőrűi. Az intellectualismusnak az utilitarismussal való egyesülése a felsőbb érzelmek szükségképeni háttérbe szorítását vonta maga után, az eredményt elég rikító szinben mutatták a soproni, a budapesti, a kolozsvári sensatiós hirek. Az orvoslásnak az iskolában csak egyetlen módja van: az érzelmek ápolásának az értelemmel egyenlő polezra való helyezése. Nem az a födolog, hogy a népiskolai tanuló sokat tudjon, de az, hogy szivében nemes érzelmek honoljanak. Ne legyen tehát egyetlen tanítási egység se az iskolában, a mit a tanító az érzelmek nemesítésére fel ne használjon. Ezen az úton
