Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 2. szám - Pethes János: Az ifjuság elzüllésének okairól
38 Persze ez a biztatás aztán többet »használ«, mint a tanárok száz példája. Es ha az a sajtó, a mely feladatát nem a sensatió hajhászásban keresi és találja, rá mer mutatni nem csak a ma »csőcselék «-nek nevezettek osztályában az alkoholismus áldozataira, hanem fentebb is ostoroz, hogy javíthasson, könnyen úgy járhat, mint a tisztes múlttal biró »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap« — sajtópert akasztanak a nyakába ! Az elzüllésnek egyik oka a kellő nyugalom hiánya is. A szegény ember korán erejéhez nem mért munkára fogja gyermekét. Van olyan gyenge gyermek, hogy az éj nagy részét a gyárban tölti. A nagy városok gyermekei közül akárhányan az éjjeli mulató helyeken való virágárulással, »rikkants«-Sággal, a kisebb városokban sokszor az öreg-estébe mélyen belenyúló »kugli baba állítás«-sal keresik kenyerüket. Eltekintve az itt hallott beszédek, látott cselekedetek romboló hatásától, a magát kellőleg ki nem pihent gyermek — bármivel volt elfoglalva — kifáradva jut az iskolába. Figyelmét nem képes tartósan ugyanarra a tárgyra összpontosítani. Lelke révedez. Apathia vesz rajta erőt és nincs az a tanító, a ki érzelmeire hathatna. Egészen másként vagyunk a tehetőseknél. Ne beszéljünk azokról az »osztályok «-ról, a kiknél a komoly munka csak az élvezetnek és az »áldott semmit tevés «-nek a megszakítása, tehát »rang«-on aluli, csak mások számára rendelt »időtöltés«. Beszéljünk csak azokról, a kik éppen a család »tekintély«-ének megóvása, »rang«-hoz méltó életmódjukért kénytelenek az igát vonni. Itt is megtörténik, hogy a gyermek a mint hazatér az iskolából, már várják sorra egymásután a különböző „mester«-ek. A szabad levegő élvezésének, a gyermeki pajzán kedvtelésnek vége, mihelyt a gyermek iskolába kerül. Minél tovább jár iskolába, annál hosszasabban görnyed esténként a lámpafény mellett, hogy feladatát elvégezhesse. Nap-nap után látom a gymnasista gyermekeket, a mint délelőtti óráikra 8—9 sőt néha 12 darab tankönyvüket, legalább is egy fél tiiczat »jegyzet«-ükét czipelik. Ki volna olyan naiv, hogy ezek közül éppen a legszorgalmasabbakról állíthatná: nem hiányzik a kellő nyugalomra való idejök? Meg is van a látszata. A test elsatnyul. A lélek nem egy esetben megcsömörlik a munkától. A többségnél felületesség, kapkodás, felfuvalkodottság a következmények. Ifjaink közül igen sokan a tudományoktól nem meghízva, hanem felfúvalkodva fordítanak hátat a közép- és a szakiskoláknak. E bajokat csak betetőzi még az, hogy szülök közül igen sokan az éjjeli élvezetek színhelyére: mulatságokba, színházakba magukkal viszik gyermekeiket. Itt már nem az a legnagyobb baj, hogy a gyermek és az ifjú nem alhatja ki magát kellőképen. Nagyobb
