Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 2. szám - Tárcza
„Mellette és körülte vannak Romjai sok törött sóhajnak, Szárnya szegett' dalok, Szelleme gyászos töredéki, Fájdalma átkövült emléki . . . . . . Romok közt andalog“. . . . . De íme: a kesergő lelki szem az elviharzott századok romjai között is annyi fölemelőt talál, az isteni hűség és szeretet annyi magasztos bizonyságit látja, hogy a dalnok ajkán a panaszos zsoltár dicsőítő hymnuszszá változik, melynek legfönségesebb accordja az imádattal teljes vallomás: „óh Isten, a te utad szentséges!“ Ebben az ó szövetségi képben hü tükrét látom én a Te képednek ó-év estét ünneplő szent Gyülekezet. Sötét csöndes estén, a világtól elszakadva, búra hajló szívvel itten ülsz te is, és gondolkodói a letűnt év napjairól, az elrepült század esztendeiről és az elviharzott kilenczszáz esztendő nagy eseményekkel terhes századjairól ! . . Gondolkozni kezdesz el te is és a te gondolataid is hegyomlásokhoz hasonlítanak, melyek Atlasz terhével súlyosodnak kesergő szivedre; de ime a múlandóság képein merengve, a keserűség édesülni kezd, az elégikus hangulat ódái lelkesedéssé magasztosul, mert ha gondolkozni kezdesz a régi napokról, azt látod te is Szent-Gyülekezet, hogy Istennek gohdvisolése búban és örömben, viharban és verőfényben, a nép emésztő csaták zajában, mint a béke áldott ölén a milliók és az egyesek életében egyaránt visszatükröződik a történelemnek fóliánsaiból, melyeknek avult lapjait forgatva, a zsoltár Íróval vallód te is az emlékezés e magasztos ünnepén : „óh Isten, a te utad szentséges ! Egy év, egy század, kilenczszáz év forduló pontjánál nem találok méltóbb alakot Isten iránt való imádatunk kifejezésére az ó-szövetségi dalnok vallomásánál: „Isten, a te utad szentséges . , . Hiszen Izrael élete s a magyarok Istene választott népének története úgyis oly csudásan egyező I . . . Tudom, erőm . is gyönge, időm is rövid ahhoz, hogy Isten szentséges utairól teljes képet adjak; de azt is tudom, hogy amit az én honfi szivem és vallásos lelkem áhítatának lendületével felölelni bír, azt a képet, teljessé teszi a ti honfi szivetek tudása és a ti vallásos lelketeknek, e magasztos pillanat hatása alatt életre kelt képzelő ereje ! . , . Óh nagy Isten, engedd, hogy így egymást lelkesítve szentelhessünk ez órában is lelki épülésünkre szolgáló kedves ünnepet! „óh lsen, a te utad szentséges!“
