Evangélikus Népiskola, 1901

1901 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. V.

48

A bekezdés azt mondja: „A kér. gyűlés, bár abban, ha nem leb

kész lenne az elnök semmi veszedelmet nem lát sem az egyházra, sem a tanító ügyre, miután az egyh. megye felügyeleti joga az alapszabályok 14. §.-ban biztosítva van“. — Ez a kijelentés ránk nézve rendkívül fontos, mert ez teljesen igazolja nemcsak a mi álláspontunk jogos voltát, de azt is, hogy az az irány, a melyen mi haladunk, leg- kevésbbé sem egyházellenes, a mint azt egyesek feltüntetni akarták.

Majd így folytatja: „s azon véleményt táplálja, hogy az alapszabályok vagy változatlanéi fentartandók, vagy meg kell adni a tanítóegyleteknek, hogy elnökeiket egészen szabadon választhassák, tekintet nélkül arra, hogy a megválasztott tagja-e az egyletnek vagy nem ? lelkész-e vagy tanító“,

No ennél a pontnál már nehezebb eligazodni mint az elsőnél, annyival inkább, mert két alternativa előtt állunk, a mennyiben a határozat azt mondja, hogy : vagy változatlanéi fentartandók, vagy meg kell adni stb.

Uram én Istenem, mondja meg nekem valaki, hogy mire jó, s egyúttal magyarázza meg azt is, hogy hogyan lehet egy határozatban két vagy ? Hiszen ez a két vagy nem egyéb mint két ellentét : vagy megyek, vagy nem, vagy adok jogot vagy nem !

Hát nem sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani : Miután az

1886-ban alkotott alapszabályok teljesen jók és helyesek, nem engedek semmi változtatást, hanem fenmarad az eddigi gyakorlat. Igen, csakhogy ezt azon szabályokról nem mondhatja még a legrétabb irigység sem, mert bizony azok a mai viszonyok között sem alak, sem tartalom tekintetében nem igen állhatnak meg.

így tehát hátra van a másik vagy, a mely teljesen méltó folytatása lett volna a határozat bekezdésének ; miután semmi veszedelmet nem lát sem az egyházra, sem a tanító ügyre, miután az egyh. megye felügyeleti joga az alapszabályok 14. §-ban biztosítva van, tehát megadja a tanító egyleteknek a jogot, hogy elnökeiket szabadon stb. — Hogy miért nem nyert ügyünk ilyen megoldást annak én magyarázatát adni nem tudom — Lehet, hogy abban a véleményben volt a kér. gyűlés, hogy nekünk tanítóknak annyi jog egyszerre sok volna. — Lehet, hogy aggódott miattunk, hogy megárt a nagy öröm, a mihez szokva nem vagyunk. — Lehet attól tartott, hogy elbizakodunk nagyságunk tudatában, pedig bizony ez is felesleges aggodalom, mert ami kántor- tanítós nyugdíj állapotunk lépten-nyomon eszünkbe juttatja a mi csekély voltunkat. — Lehet végül, hogy az a félreértés okozta, a mi a határozat indokolását képezi ; mert nem lehet más mint határozott félreértés az, hogy : „ezen változtatással csak az mondatnék ki, hogy a tanító egyletek élén csak tanítók állhatnak*.

A mennyire én ismerem a Somlyóvidéki tanító egyletnek határozatát, úgy tudom szóról-szóra egyez a mienkkel, a mely így van: Az