Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. V.
49 elnök a rendes tagok sorából szabadon választandó. — Rendes tagja az egyletnek, minden egyházmegyebeli tanító, s a lelkész urak közül azok, a kik az egyletbe belépni akarnak. De eltekintve most ettől a félre értéstől, veszem a határozatot úgy amint van, valljon nem áll-e elő azonnal az a kérdés, hogy hátha a jövő évi egyh. kér. gyűlés adja meg ezen kért jogot akkor más színezete leend-e a dolognak? — Egy esetben igen. — Ha az egyh. kér. gyűlés — a mit én és tanító társaim igen szeretnénk hinni — így fogná fel a dolgot : egy vagy két egyletnek sem kérés — sem felebbezésre ilyen jogot nem adok, hanem majd megadom azt az összes egyleteknek akkor, a midőn a népiskolai bizottság az én megbízásomból a jövő gyűlésen javaslatot terjeszt elém. Ez az indokolás már érthetőbb és megnyugtatóbb volna, mint az, a melyet előbb említettem. — De, én nem tudom — s nem is gyanu- sításképen hozom fel, — hogy egy tervszerűen keresztül vitt dolog-e, vagy egy sajátságos véletlen, vagy — a mit ugyan én nem fogadok el — a tanítói karnak túlhajtott kivánatai-e az oka annak, hogy egy idő óta — vagy sokkal jobb egész nyíltan beszélni — a gyámoldából történt kizáratás óta, a tanítói karnak, a kántori fizetés beszámítását czélzó felterjesztésen kivül úgyszólván semmit nem sikerül az egyh. kerületi gyűléseken elérni. A gyámoldában nincs helyünk, mert nincs elég pénz. — A 35 évi szolgálat kevés, mert 40 év sem visel meg bennünket. — A saját egyletünkben az elnöki tiszt viselésére jogot nem ad, mert evvel az mondatnék ki, hogy csak tanító lehet az elnök. No de jobb, és pedig sokkal jobb mindezekről nem is beszélni, mert az ember minden loyalítása mellett is igen könnyen úgy járhat, mint az én kedves Pataky B. barátom, a ki a legjobb akarattal olyan nagy czimet adott a t. képviselőháznak, hogy az m. k. kihagyásával beérhették volna vele a főrendek is, és a „Néptanítók Lapja“ mégis szinte megbotránkozott rajta, pedig: tévedni emberi dolog! Súrd. Sass István.
