Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 6-7. szám - Balog István: Napszámosok
162 Ismerek egy szobrászt: az őskövet fogja S amint képzelete immár megalkotta: Dolgozik, kezében kalapács és véső; Lassan-lassan enged a kemény terméskő, .S' rajta addig simít, vés, farag és fárad, Mig a holt anyagnak emberi formát ad, £Vz, dobog szive a mű sikerére, ^ jó tanító az .. . tiszteljétek érte! Ismerek egy szántót: egyszerű ekével Küzködik a földnek töretlen gyepével; Nehéz verejtékkel mélyen szántogatja, Belőle a gyomot, dudvát irtogatja; Majd keblére piros búzamagot hint el, Hogy kalász susogjon a nyár szellőivel. Övé csak a munka — másé a termése . • . A jó tanító az . . . szeressétek érte ! Ismerek egy koldust, aki mégis gazdag, S kincset oszt, aminőt egy király nem adhat; Marhádat, pénzedet rabló elveheti Áradás, jégeső, tűz megemésztheti ; Hanem amit ő ád: a nemes akarat, A hit és a tudás mindig veled marad, Hogy gyönge léptedet sírodig kisérje . . . A jó tanító az . . . becsüljétek érte! Bányász, kertész, biívár, szobrász, szántó, koldus Munkád jutalmazni van-e kincsben oly dús f Te egy világot adsz, örökszépet, nekünk S mi tenéked száraz kenyérrel fizetünk. És ha mégis néha, olykor nagysokára Rád süt a hálának kései sugára, Akkor is azt mondod: nem illet meg téged, Hiszen mást nem tettél: a kötelességed . . . Áldjon meg az Isten, jó tanító, téged! Balog István.
