Evangélikus Népiskola, 1901
1901 / 6-7. szám - Bancsó Antal: A rationalistikus világnézet nyomai iskoláinkban
163 A rationalistikus világnézet nyomai iskoláinkban.*) Társadalmi életünk s annak egyes intézményei a történeti fejlődés produktumai lévén, bennök a szellem életének számos, különféle elemei egyesülnek. E különféle elemek az egyesülés folyamán annyira átszövik egymást, hogy azok kiválasztása és eredeti minőségükben való feltárása csak gondos történeti elemzés útján eszközölhető. Az ily elemző munka mindig fáradságos, de ép oly mértékben hasznos és szükséges is. Mert ha társadalmi intézményeinket fejleszteni, tökéletesbíteni akarjuk, ennek egyik legtöbb feltétele, hogy ismerjük azok alkotó elemeit s meg tudjuk ítélni ezek igazi értékét és jelentőségét, a mi csak ily elemző munka utján érhető el. Ez alkalommal egyik legfontosabb társadalmi intézményünket, az iskolát akarjuk ily történeti elemzés tárgyává tenni és pedig arról az oldalról, hogy rámutassunk abban az újkor egyik legelterjedtebb világnézetének : a rationalismusnak nyomaira. A rationalismusnak, mint a szellem életének egész körére kiható, teljes világnézetnek ismertetése túllépné egy rövid programmszerü értekezés határait. Általánosságban elég lesz annak megemlítése, hogy a rationalismus a 18-ik század úgynevezett felvilágosodásának uralkodó világnézete. Eredete és tartalma szerint egy és ugyanaz a világnézet az angol deismussal s a franczia naturalismussal. A franczia naturalismus s a német rationalismus az angol deismusnak franczia, illetve német kiadásai. A világnézetnek negativ jellemvonása legerősebben nyilvánul az angol deis- musban s az nem egyéb, mint tiltakozás a kijelentési vallás, nevezetesen a keresztyénség ellen. Positiv elve viszont legvilágosabban szemlélhető a német rationalismusban, mely — mint neve is magyarázza — nem ismer magasabb elvet s magasabb tekintélyt a ratiónál, közönséges emberi értelemnél. Mindennek igazságát ezzel az értelemmel való megegyezés szerint méri; — csak azt fogadja el igaznak, a mi valóságos, — világos pedig csak az, a mi kézzel fogható. A rationalismunak a társadalmi intézményekre, nevezetesen az iskola- és nevelés ügyére gyakorolt befolyását akarván megismerni, azokra az elvekre kell közelebbről figyelmünket fordítanunk, melyeket a világnézet az ember és a társadalmi élet megítélésében követ. Ezek : a ferde Individualismus, a felületes Optimismus és az egyoldalú értelmi irány. Ez elvek egyébként nem újak» Tálán legismeretesebb példát idézünk, ha arra utalunk, hogy a kér. egyházi tan történetében nagy erővel érvényesültek azok a pelagianismusban s annak alakjában most is élnek azok éppen abban az egyházi irányban, a mely magát a legortho- doxabbnak tartja. A ferde Individualismus elvénél fogva a rationalismus kiveszi az embert a történeti összefüggés organikus folyamatából; a kellő történeti érzék hiányában megtagadja a történetnek s a történeti intézmé*) A soproni evang. tanítóképző-intézet ez évi „Értesítőbe után, Szerk.
