Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Az általánosan kötelező állami elemi népoktatás előnyei és hátrányai
73 leteket alakítottak a nevelés terjesztésére. így Kubinyi Ferencz Nóg- rádmegyében népnevelési társulatot alakított, Wesselényi Miklós pedig 1842-ben kiadott szózatában kijelentette, hogy a népiskolák száma nem elégséges, hogy a tanítók lenézett társadalmi helyzetén s anyagi nyomorán segíteni kell, továbbá, hogy tanítóképzőket és kisded-óvodákat kell állítani, alapítványok tételére ösztönözte a tehetősebbeket, az országgyűléstől pedig azt kívánta, hogy ne csak tanügyi bizottságot, de egy népnevelési kormányt is állítson tel. Mindenesetre ezen mozgalmak hathatós eszközei voltak a 48-iki reformeszmék megvalósíthatásának, úgy, hogy Báró Eötvös József már nem találta a talajt elkészítetlenül. ő alatta jött létre a 48-iki év legnevezetesebb közoktatási ténye : az első egyetemes és közős magyar tanítói gyűlés, mely határozatilag kimondja, hogy „a nevelés ügyi minisztérium választassék el a vallás-miniszteriumtól. A tanítási és fegyelmi terveket és javaslatokat az összes tanítók egyetemes gyülésökön dolgozzák ki. A tanítók, tekintet nélkül a felekezetiségre, az álladalom szervezetében külön hivatalnoki testületet képezzenek. A tanítók mint állam-hivatalnokoh, egyedül az államtól függjenek s attól kapjanak hivatalukhoz illő fizetést- Huszonöt évig hivataloskodott tanító nyugdijaztassék s családja az országos földalaptól egy telekkel adományoztassék. A tanítói karnak közös sajtója legyen, melynek tiszta jövedelme pályamunkákra s népkönyvek olcsóbbítására fordítassék. Három évről három évre az egyetemes tanítói gyűlés vizsgálja meg s indomítsa a kor szelleméhez a nevelés-tanítás rendszerét. Minden polgár gyermekét iskoláztatni emberileg és nemzetileg köteles.* stb. A 48-iki események közül nevezetes még a törvényhozás azon intézkedése, mely elrendeli (20. törv. a. 3. §), hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségen fedeztessenek. Továbbá: 48-ban semmisítetett meg az 1798.iki év azon rendelete is, mely a kath. ifjúságot a protestáns iskolákból, a miért ezek a Rátiót be nem vették — kitiltotta. A 48-iki események lezajlása után az egész országot Bécsből rendeletekkel szabályozták. Gróf Thun Leó csak ott igyekezett előmozdítani hazánk közoktatás-ügyét, hol azt a nemzetiség előmozdítása — s az állampénztár igénybevétele nélkül tehette. Politikájának irányelve az volt, hogy az országot elébb németté kell tenni, ezért nemcsak a felsőbb, hanem a népiskolákban is a német nyelvet kötelezővé tette. Ezen nemzet-ellenes törekvése mellett elvitázhatlan érdeme is van gróf Thunnak, mert 1858-ban kétezernél több elemi iskolát állított fel, úgy azonban, hogy az államháztartás terhére alig vett fel valamit a felállított szükségleteinek fedezésére, hanem azt az egyes iskolakerületek terhére rótta. A népoktatás életében is, mint minden nemzeti dolgainkban, mint megváltás köszöntött be az 1868-ik év, melyben a 38-ik törvény által véglegesen és alkotmányos alapon rendeztetett a népnevelés-ügy. Ezen törvény megengedi a vallás-felekezeteknek úgy, mint egyeseknek isko-
