Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 10. szám - Hoffmann Ferencz: A gazdasági ismétlő iskoláról
269 Minden tekintetben haladnunk kell a korral előre, ne legyen hát maradipárti a mi gazda közönségünk se! Sajna, a mi gazdáink e tekintetben érthetetlen flegmát tanúsítanak, de ez még hagyján, lehet ezen segíteni, hanem — mondhatnám — az állhatatos csökönyösségük a hátráltatójuk. De hiszen haladnak azok! — vélem hallani, hisz van egyik-másiknak vetőgépje, gabonáját is gőzgéppel csépelteti, sőt némely gazda pantalót húz fel s kaszinóba jár. Úgy ám, de ez nem elég! Honnan vegye hát a gazda közönség a szakismeretét ? Apáitól nem örökli, nem bíz’, hanem igenis megszerezheti azt manapság az e szakkal foglalkozó gazdasági iskolákban, a melyeknek a száma egyre növekszik. Ezek között a szakiskolák között a legalsófokon álló, a g a z- dasági ismétlő iskola az, a mely hívatva van a földmívelő nép fiait — szegényt, gazdagot egyaránt, a szakoktatás áldásaiban részesíteni. Az imént hallottak után, azt hiszem, fölösleges munka lenne továbbra is bizonyítgatni, hogy vájjon szükséges e a gazdasági ismétlő iskola. De hol van szükség a gazdasági ismétlő iskolára? Feleletem reá ez: nemcsak ott, a hol azt az 1896. évi 60764. sz. ministeri rende. let kívánja, t. i. „Oly községekben, a melyekben a lakosság túlnyomó része gazdálkodással foglalkozik s a mely községekben osztott (több tanítóval biró) elemi iskola, vagy iskolák vannak“ stb. hanem mindama helyeken, a hol arra szükség van, ahol aszakismeret hiányzik, a hol ez áldást hozhat népünkte, legyen bár az iskola osztatlan és egy - tanítós is. Hogy a gazdasági ismétlő iskolára valóban szükség van és hogy ezt sok helyen maguk a gazdák is belátják, mutatja az a körülmény, hogy az ilynemű iskolák száma egyre szaporodik országszerte. Távolról sem dicsekedhetnénk azonban azzal, hogy immár megvan a kellő számú gazdasági ismétlő iskola. Épen itt, nálunk volna szükség ez iskolákra s mit látunk? — hogy aránylag kevés ezek száma. Pedig itt nálunk (értem Bács-Bodrogh megyét) lehetnének ily ismétlőiskolák, községeink elég módosak ahhoz, hogy fel tudnának kellően szerelni egy kis mintagazdaságot, a melyet átengednének az iskolának. Saját jól felfogott érdekük kívánja ezt; meg is tennék ha az intézmény nem volna új, ha nem derogálna nekik valami jót elfogadni a nadrágos embertől. Magam hallottam ilyenforma megjegyzést egy eléggé értelmes gazda szájából: „Nem azért fizetem én cselédemet, hogy iskolába járjon, hogy az o 11 dolgozzék, különben is jobban tud az kapálni, mint a tanító úr!* Hát biz’ ez szomorú egy jelenség ! És így gondolkodik csaknem valamennyi gazda minálunk ! Ne is szorítkozzunk a felnőttek oktatására, azoknak már benőtt a fejük lágya, nem akarnak azok valamit bevenni. Ekklatáns példa erre az adai, vármegyénkbeli közönség, a melyet most, hogy a júliusi gazdasági tanfolyamon résztvettem, volt szerencsém megismerni és tanúl- mányozni. Azok kérem részesülnek gazdasági előadásokban, saját sze-
