Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 10. szám - Hoffmann Ferencz: A gazdasági ismétlő iskoláról
268 Mint a fenti életrajzi adatok mutatják B. A. mindig a legszorgalmasabb és legbuzgóbb tanítók egyike volt. B. jó kartárs, hivataltársai mindig szeretettel vonzódtak hozzá, a más felekezetű tanítókkal mindig szép egyetértésben élt és szívesen fogott kezet azokkal, kik az összesség érdekében munkálkodtak. Tartsa meg őt az isteni Gondviselés sokáig a tanítói rend méltó díszére és szerető övéinek őrömére!! —e A gazdasági ismétlő iskoláról. Jelen dolgozatom czélja a gazdasági ismétlő iskolának, ezen most már meglehetősen ismert s kedvelt intézménynek, ismertetése általánosságban. Munkámban a következő négy kérdéssel kívánok foglalkozni: 1, Szükséges-e a gazdasági ismétlő iskola? 2. Hol vagyon reá szükség ? 3. Mi a tulajdonképpeni rendeltetése? 4. Hogy érhetjük mi e czéltel? Tudás, szorgalom, erő, akarat — e négy szóval fejezhetjük ki azon tényezőket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy valami, elénk kitűzött czélhoz elérkezhessünk. Tulajdonkép csak az első három fogalmat ve- hetnők itt tekintetbe, mert mint költőnk mondja: „Az erő akarat, mely előbb, vagy utóbb — de diadalt arat.“ — tehát — tudás, szorgalom, erő — e hárommal kell rendelkeznie minden embernek. Az egyszerű napszámosnak is kell t u d n i a, szorgalomasnak is kell lennie, mert különben nem keresheti meg keserves filléreit. A mesterembernek csak úgy kell érteni a maga szakmáját, mint a tudósnak és a tanúit embernek. Hát a földműves nélkülözheti-e e három tényezőt ? Erre a kérdésre számtalan helyen olvastuk és hallottuk a feleletet: nem! Minden földművesnek kell tehát érteni és kezelni tudni a maga szakmáját, kell — hogy meglegyen a föld műveléshez szükséges szorgalma és az ereje, de különösen szükséges az, hogy mindezt magában egyesítse a magyar haza földművese, minden a föld művelésével foglalkozó egyéne. Magyarországnak vagyonosságá s ereje a földben, a termőföldben gyökeredzik; ha a termés dús és szép — boldog a magyar, ha pedig gyenge és silány, panasz hangzik fel e nép ajkán. Földmivelő állam vagyunk; hazánk lakosságának 3/4 része a föld terméséből pénzel, ha ugyan a szó szoros értelmében pénzel, mert bizony bizony szomorúan vallhatjuk be, hogy kevés azon földműveseink száma, akik értenek a pénzeléshez. Mi az oka, hogy nálunk kevesebb jövedelemmel kell beérnie a gazdának? Talán a föld? — nem mondhatnánk mindig. Nem is itt a a hiba, hanem abban, hogy gazdáinknál htányzott az előbb említett 3 fontos kellék legfontosabbika: a tudás, a kellő szakismeret.
