Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Tárcza

191

Nem állítom azt, hogy a föntebb tárgyalt különböztetést már az első osztályú tanulóinkkal megkezdjük, mert elég, ha azok gépiesen jól olvasnak. A II. osztálybelieket azonban kevés fáradsággal s nem nagy ügyességet igénylő munkával már rászoktathatjuk a szavak természetes kiejtéséhez, miáltal simább hangzást nyer növendékeink olvasása.

Végül még csak azt kell megjegyeznem, hogy, ha a fönlebbi olvasáshoz szoktak tanulóink, akkor az írásban eleinte gyakran „e“ helyett „éu-t használnak ugyan, de miután az első osztályban már tanultak különbséget tenni a rövid és hosszú magánhangzó között, kevés gyakorlás mellett, könnyen megszokják, hogy a zárt „eu vagy rövidebb hangzású „é“-re ne tegyenek vesszőt.

Teés.

Németh Vilmo«.

Scrsorm.l^.cziSorsom ! csapásidat Egykor ha érezém, Lelkemen átnyilalt Egy fájó érzemény. Ajkamról átok szállt Minden csapás után,

Sőt vessződ én hozzám, Ha csak legyintve ért, Lelkemnek már ez is

Fájt és szánalmat kért. Most, hogy ha érzem is Vessződ csapásait,

Mert lelkemnek sebét Gyógyítni nem tudám.

Lelkemnek fájdalmát Enyhítgeti a hit.

Csapást nem mér az ég. Olyan nagyot miránk, Hogy azt éltünk utján Viselni ne bírnánk.

Hit és lélekerő Próbája sorscsapás; Csak az, ki végig küzd, Várhat jutalmazást.

Almán Bruno-