Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Tárcza
192 Pálfy József. Minden kornak s minden körnek megvannak a maga nagy szellemei, kik kiemelkedve kortársaik közül: czélt, irányt mutatnak s czél- juk elérésében a körülményekhez képest kedvező, vagy kevésbbé kielégítő eredményt tudnak felmutatni. Csak lángoló buzgalom s az ügynek megfelelő helyes eszközökkel biztosítható az óhajtott siker. Gyakran a legjobb igyekezet, a legnemesebb eszme hajótörést szenved, mivel a nem megfelelő eszközökkel akarjuk azt a megvalósulás útjára vezérelni. Kétségtelenül nehéz feladat a rendelkezésre álló eszközök közül a legjobbat, a legczélszerübbet kiválasztani tervünk megvalósítására, de még nehezebb eszközt teremteni. Az első esetben igazi bölcseségre, az utóbbiban teremtőerőre van szükségünk. Egy ilyen tehetséggel megáldott férfiú volt Páify József, soproni tanítóképző-intézetünk alaj ítója s első igazgatója. Szinte hihetetlenül hangzik előttünk, hogy ember, — ha még oly nagy szellem lakozik is benn, mint Pálfyban — teremteni tudjon. Azonban tekintsünk alkotásaira s vizsgáljuk hogyan, miből tudta azokat létre hozni, akor belátjuk, hogy Pálfyt oly szellemi erővel áldotta meg a teremtő Isten, mely a csodálkozás s tisztelet vegyes érzelmével tölt el bennünket, ha e nagy férfiú emlékével foglalkozunk. Hogy működését megértsük s érdemeit méltányolni tudjuk, tekintsünk végig életén, mely áldásthozó volt egyházunkra, hazánkra s a mindeddig oly elhagyott, jobb sorsra érdemes ügyre: a népnevelésre. Pálfy 1812-ben született, augusztus 20-án Farádon. Szülői — egyszerű gazdálkodó emberek — látva gyermekükben a tehetséget, 10 éves korában a soproni lyczeumba adták fiukat. Elvégezvén közép-iskolái tanulmányait a helybeli theologiát látogatta 3 évig, majd tanulmányai szélesbítése czéljából Pécsben töltött egy évet. Innen 1839-ben a mencs- helyi gyülekezet választotta meg lelkészéül. Itt nősült is, elvévén Stelczer Erzsébetet, Zichy Ferráris gróf jószágigazgatójának leányát. 1841-ben Sopronba került a lyczeumba tanárnak. Két év múlva a nagy-geresdi ág. ev. gyülekezet választotta meg lelkészül, mely állását 1854-ig viselte, kedves emléket hagyva maga után hívei körében. Most újra Sopronba került az újonnan szervezett tanintézetbe theologiai tanárul s a mellett a soproni gyülekezet által magyar hitszónokká választatott. Az ő működésével veszi kezdetét Sopronban a magyar isten tisztelet tartása. Vizsgáljuk most már működésének nevezetesebb eredményeit, melyek fényt vetnek egész egyéniségére. Már 1842-ben a kerület főszámvevői állásra jelölte ki s mint ilyen az előbb meglehetősen elhanyagolt állapotú pénztárt a legjobb karba helyezte. Jobb kezekbe nem kerülhetett volna a kerület pénzügye, mint az övébe. Ismerte ő a bajokat, melyek orvoslást kívántak, sietet is segítséget nyújtani. Az egyház és haza legnagyobb munkásai a lelkészek és
