Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Tárcza
15 Kik velünk egy ország téréin munkálnak. A vidám ifjakhoz te adj bölcs véneket, Es naphoz napokat a magyar királynak. A merre csak szél jár, hírünk szálljon arra: Magunk emberségén lettünk, a mik lettünkMi s társaink hoztak jövőt a magyarra, Bár sűrűn borult is be az ég felettünk. S a hol te vagy, Isten, ott el ne jelejtsünk Rólad emlékezni édes hálaszóval. Hű szerelmed légyéit a legdrákább kincsünk, S ne szakadjon vége a sír- s koporsóval. Add mellénk gyámolúl legfőbb tanítónkat, Le az igaz útról egyikünk se térjen. Gőg ne dicsekedjék, hogy minket megronthat; Köztünk az egy esség mindörökké éljen. Áldj meg, édes Atyánk, mivel csak megáldhatsz S hogy szent kegyelmedből vehessük ki részünk : Ki minden sziveket és veséket áthatsz, Halld meg erőtlen bár, de buzgó kérésünk'. Ámen .Tóth István. Üdvözlő beszéd*) Igen tisztelt ünneplő Közönség! Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Magasztos ünnepélyre gyűltünk ma egybe eme kedves hajlék falai között; egy ünnepélyre, mely mélyen meghatja az érező kebelt, közelebb vezeti Istenhez az ifjút és az öreget, — szülőt és gyermeket egyaránt: ez a szeretet ünnepe, a szeretető, mely Istentől ered és Istenhez vezet, mely erejével völgyet emel, hegyet sülyeszt, kicsiny mustármagból terebélyes fát növeszt. „Egy érzelem van, a mi boldogító, Melytől édenné lesz a pusztaság ; De hogyha ez hiányzanék belőle, Sívár ür a legbájalóbb világ. Ez érzelem nyújt boldogságot, üdvet: Ez érzelem — a tiszta szeretet!“ (Győry V.) „Szeresd felebarátodat, mint önönmagadat!“ (Luk. 10, 27.) Eme krisztusi törvény alapja az egész embervilág társadalmi jólétének. Az éhezőnek ez ád kenyeret, szomjuhozót itallal ez látja el, kesergőnek könyeit ez törli fel, szenvedőt ez vigasztalja, bujdosónak menedéket nyújt, hontalannak hazát keres, az elhagyatott szegény apátián, anyátlan árvát ez karolja fel, istápolja, gondozza, neveli, oktatja s szívében szilárd *) Brocskó L. 1899. évi nov. 26-iki jubileumi ünnepén mondotta szerző, az ünnepeknek egykori tanítványa. Sxerk.
