Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Tárcza
16 alapot vetvén a jóra, jó tanácscsal szárnyra bocsátja, hogy tudjon élni s hasznára, ne kárára legyen az emberi társadalomnak. Nincs szomorúbb az árva gyermek sorsánál; hisz mindent veszít ki édes apát, jó anyát veszít; nincs kar, mely szeretettel megölelje; nincs kéz, mely bizton vezérelje; nincs szem, mely jósággal őrködjék felette; nincs ajk, mely boldogan suttogja: édes gyermekem ; kihalt neki az egész világ, magában áll az árva, mig biztos támasz nélkül örökre elbukik. De az elhagyatottság sötét éjjelébe mennyei világosság támad s hallszik a boldogító ige: „Ne félj, csak higyj!“ (Luk. 8, 50.)* „Ne félj, veled vagyok én!“ (1. Móz. 26, 24.)* Az Úrnak biztató szava ez, ki kegyelmes s szentleikének sugallatával nemes szíveket támaszt, melyek hő odaadással és áldozatkészen megmentik az elveszendőt s szeretet- munkájukkal mosolyra válik az árva élet siralma, Örömre a bánat, szárad a köny, heged a seb. Az általuk annyi szeretettel létesült intézmény, az árvaház keblére öleli a szegény árvát, a rongyot ruhával váltja fel, barátságos otthonba vezeti, hol második apát, második anyát lel az árva, hol új életre ébred s „nevekedik nemcsak testének állapot- jában, hanem bölcseségben, Isten és emberek előtt való kedvességben“ (Luk. 2, 52), s majdan kilépvén az élet küzdterére, szívében soha el nem múló hálával gondol vissza mindenkor ama kedves hajlékra, hol annyi szeretet és gond, annyi jóság és hűség jutott osztályrészéül Istennek kegyelméből. így egybefoly a szeretet és hála ünnepe, melyet ma itt ünnepelünk, nem nagyvilági zajjal, nem külső fény és pompa között, hanem egyszerűen, szerényen, csendben, áthatva édes Üdvözítőnk ama gyönyörűséges parancsolatjától: „A mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te balkezed, hogy mit cselekszik a te jobb kezed!“ (Máté. 6, 3.)* E szeretetmunkában immár 25 esztendőt töltöttél el, mélyen tisztelt Igazgató Úr! Huszonöt év az emberiség történetében semmi, egy nemzet életében valami, sok az egyesnek hivatáskörében s kétszer annyi a szeretet- munka mezején. Oh mennyi könyet törölt fel e 25 év alatt a te szerető szíved, mennyi jót, szépet és igazt csepegtetett a te nemes lelked a mi árva lelkűnkbe, mennyi keserűséget és bánatot változtatott örömmé, úgy hogy az általad annyi gonddal és fáradozással szívünkbe ültetett jó mag meghozta a maga jó gyümölcsét, némelyik harminczszor annyit, némelyik hatvanszor annyit, némelyik százszor annyit. Eljöttünk hát, ki a messze vidékről, ki a közelből, a te volt növendékeid, a te gyermekeid; eljöttünk szívünkben a legmélyebb hálaérzetével irántad, ajkunkon az édes szóval: „Kedves papánk,“ mert az valál nekünk, az vagy százaknak meg százaknak; eljöttünk a te örömünnepedre, hogy együtt örüljünk veled s áldjuk Istenünket, ki téged Jegyzet. A *-gal jelölt szent Írási helyek az emlékalbnm jel só lapjába be varinak vésve.
