Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Fiedler János: A túlterhelésről

162 tot akarná kelteni, hogy a népiskolai gyermeknek a későbbi évekre semmi tanulnivalót sem akar meghagyni. Az úgynevezett müveit emberek száma napjainkban hihetetlen mó­don megszaporodott. De milyen ez a műveltség ? Korunk meghazudtolja még az öreg Horátiust is, a ki szent együgyüségében azt merte állítani : Nil sine magno laboré vita dedit mortalibus. A komolyabb, alaposabb, mélyebb tudás fölöslegesnek látszik mai nap. Sokkal kényelmesebb s czélszerübb dolog a lapokból venni tudomást a szőnyegen levő napi­rendről; így aztán Darvinról van szó vagy Wagner zenéjéről, akár iro­dalmi, vagy művészeti kérdések merülnek föl : mindenhez bátran hozzá szólhat. És ha még mindezek fölött divatos ruhája, biczyklije és pápa­szeme van, bizony számot tart rá, hogy müveit embernek tartsad. És az ilyen felszinen úszó léha képmutatók száma légió. Az állam jóléte polgárainak igazi műveltségén és erkölcsén alap­szik. De a valódi műveltség nem abban áll, hogy valaki nagyon sokfé­léhez konyítson, hanem a szív és elme kiművelésében, mely képessé te­szi az egyént arra, hogy a körülötte történő dolgokat, eseményeket ér­deklődéssel kisérni, és azokról magának tiszta fogalmat, és helyes Íté­letet képezni tudjon. „Miután az igazi műveltség a tudás, a szív és az akarat hármas mezejét öleli fel: az iskola feladata nem lehet más, mint az ész és szív kiművelése, s az akarat nemesítése.“ Bizonyos tantárgyak elsajátítása tehát nem önczél, hanem csak eszköz a czél szolgálatában. Nyilt, okos fő, melegen érző szív, és erős, szilárd akarat minden iskola vég czélja. A túlterhelés ellen általában, de különösen a középiskolai túlter­helés ellen napjainkban üdvös áramlat indult meg. Bizonyítja ezt kul­tuszminiszterünknek a múlt évben kiadott két rendelete, melyek közül az elsőben szigorúan meghagyja, hogy „vasárnapon a gyermek minden iskolai feladattól felmentve, a hétnek ezt az egyetlen napját egészen az üdülésnek szentelhesse“. A másikban pedig elrendeli, hogy a test­gyakorlatot télen a korcsolyázás, tavaszszal és őszszel pedig a játék helyet­tesítse, s csak esős napokon maradjanak az ifjúsággal a tornaterem falai között. Gondolom Napoleon mondta, hogy minden közkatona tarsolyában hordja a marsallbotot, s így nem lehetetlen, hogy én is valamikor köz­oktatás-ügyi miniszter leszek. (Martinuzzi Fráter György a kályhafütő- ségen kezdte Zápolyaiéknál, és bibornok lett belőle, Keppler sokáig pinczér volt, Lincoln Ábrahám pedig ifjú korában favágó volt és ha­lász legény.) És akkoron a tanítók minimumának két ezer koronában leendő megállapítása után első dolgom lesz a következő ukáz kibo­csátása ; Valamennyi megyei kir, tanfelügyelőnek. Sajnosán tapasztalom, hogy a népiskolában az ifjúságnak minden idejét szellemi képességeinek kifejlesztésére foglalják le a testi fejlődés rovására, pedig régi igazság^ hogy a nemzeti erő alapját a faj fizikai ereje képezi, mert a jól kifejlett

Next

/
Oldalképek
Tartalom