Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Tárcza
Margit testvéremhez. Fogjad össze kis kacs óid szépen, Est-imára hiv a templom hangja, S tiszta légyen lelked hő fohásza, Mint szavában templomod harangja; Es ha sorsod annyi köny siratná, Mint a harmat őszi réteken, — Fondd imára kis kacsóid szépen, Napsugár az ima, hidd nekem! Még romlatlan áll családod kincse . . . A világok lelke, . . . jobb fele, . . . Vén betűit sokszor csokolám meg, Csókjaiddal hintsd te is tele; Es ha érzed, hogy a földnek jénye Mind boriira válik körüled, Csak forgassad lapjait e könyvnek S a verőfényt újra fölleled! Fogjad össze kis kacsóid szépen S kebleden, ha gondok súlya van, A harangok búzgó szózatában Küldd az Égre búdat úntalan, S hol a hitnek tövisek nyomában Vérrel váltott szent keresztje áll, Int feléd a Sabaoth kegyelme, — Megsegít O, csak imádkozzál! Nyúljon Lelked ezredek porából Fel, magasba, hol csak eszme járt, Küzdeni és bízni megtanulsz ott, Tűrnöd ez, az élned nyit határt; Itt a gyávát sírba fojtja búja, Fönt az eszmét nem riasztja vér, Kín, csalódás csak a pornak súlya, Ott a küzdés jobb világot ér! . . . Mintha most is hallanám a dalnak Szeráf-hangját, Júda bölcsőjén: »Hozsánna a Magasság Lírának, Földön Béke a Hit Emberén /« Lásd, e dalnak érted is szólt üdve És az Eszme néked is felel: Bízva küzdj! S ha sújt a gondok terhe, Él hited s az újra föléinél! . . ,
