Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Tárcza
— 152 Fogjad össze kis kacsóid szépen, A ki könyet, az mosolyt is ád, Imádkozzál tiszta szívvel, épen, Istened u néked is — Atyád! Am ne várd, mig késő perez tanítja Arra ifjú, tiszta lelkedet, A szükség bár enyhet ád, de szived Ily imától boldog nem lehet. Fogjad össze kis kacsóid szépen, E fogás, hidd,, # boldogság szárnya, Tengerektől csillagokig ér fel Hatalmának messzejáró árnya . . . vánkosid is puhábbnak érzed S élted, mint az álmod, jzwtf, Boldog az, kit keble száz bajában, Boldogíthat még az est-ima ! Chalupka Ilezső. Kis mama — kis emberekről. VI. Hej az az iskola . . . az az iskola! Géza urfit is besorozták a kis nebulók sorába és ma már vagy hat hete rajzolhatta azokat a csodálatos betűket, a mellett pedig a boldog nagyapa nagy lelki gyönyörűségére szótagolta az n . . . m . . . ny . . . t. Szinte belebotlott néha a nyelve szegénykének. Egyszer azután Géza nagy felháborosodással hozta haza az iskolából a hirt, hogy osztálytársai közül vagy húszat is bezárt a tanító úr a déli órákon át. Bizonyosan rászolgáltak a büntetésre, vélte a nagyapa. — Igen, mert rakonczátlankodtak. De milyen éhesek lehetnek azok, ha délben nem kapnak ebédet. Mari néni azonban felvilágosította a kis Gézát, hogy ne aggódjék a gyerekek miatt, azokat jól tartja ilyenkor a tanító úr papirgombócz- czal, meg tintalevessel. Más nap nagy örömmel újságolta Géza, hogy láttam a nagy szekrényben a papirgomboczot! — Es milyen volt az? álmélkodott a nagyapa. — Nagy — igen nagy — ekkora! mutatta Géza, kis karjaival gömböt utánozva. És mikor a tanító meglökte, elkezdett forogni. Múlt az idő és újabbi néhány hét leteltével Géza egy napon nagy elkeseredéssel piczi szivében ballagott haza az iskolából.
