Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 5. szám - Tárcza

148 barátai kísérték. A léghajó lassan emelkedett. A bentülök kimerültén, étien szomjan, kétségbeesett szívvel hagyták el a földet. A hajó soká bo­lyongott fent. A sötét éjben kalandozók dideregtek a magas légkörben, majd pedig a tenger hullámainak zajgását vélték hallani; oly koromsötét volt, hogy a barométert sem vizsgálhatták meg. Végre szürkült, megtudták, hogy alig egy pár méternyire lebegnek az Atlanti tenger hullámai felett. A hajótól kivetettek egy néhány homokkal telt zsákot, a terhétől megsza­badult hajó gyorsan emelkedett felfelé. »Rosszul éreztem magam a magas légkörben — Írja a gróf — hányási iger vett rajtam erőt, Grassetinek a vére serkedezett, mindannyian foljtó nyomást éreztünk mellünkre.c A szélroham játszott a léghajóval akár egy pehelylyel; hol felkapta, hol meg majd a tenger hullámai közzé csapta. Sok hányatás után végre egy bá­tor hajós kapitány mentette meg a hajótörötteket. Alig pihente ki a gróf rettenetes útja fáradalmait, tudományszomja s szenvedélye űjabb és újabb utak megtételére sarkalták öt. 1812 szept. 1-ón szállt utolsó légi útjára. Hogy a gyorsabb emelkedést elősegítse, gázfejlesztő készüléke tüzét elész- tette, hevesen szította, s a léggömb lángra kapott, rémes világossággal töltötte be a léget és Zambeccari gróf dicsőségének romjaival maga is rommá, hamuvá égetten zuhant a földre, Bologna közelében. Jde iktatom még Fulton Róbertnek a gőzhajó feltalálójának rövid életrajzát. 1765-ben Pensylvániában született. Apja szegény kivándorolt irhoni polgár volt, kit már három éves korában vesztett el. Fulton jó­szívű gyermek volt; különös hajiamat mutatott a művészet, főleg pedig a festészet iránt. Ebben annyi jártasságot szerzett, hogy 16 éves korában már jócskán szerzett magának. A gözhajózás megteremtője mint kóbor festő járt vendéglőről vendéglőre; potom áron készített arczkép festésből tengette életét. Néha a szerencsés véletlen jő az ember segítségére, hogy egészen más pályát jelöljön ki számára. így volt ez Fultonnél is. Scorbin gazdag amerikai találkozott véletlenül ez ifjú festővel s annyira megked­velte őt, hogy ellátta bőven pénzzel, Londonba küldte West Benjámin hírneves festőhöz; Fulton szép előmeneteleket tett. Majd mint alkalmazott rajzoló került egy birminghami gépgyárba. A géptannal foglalkozó Fulton előtt új világ tárult fel. Az új tudomány ellenállhatatlan vonzó erőt gyakorolt reá. Fulton egész hévvel fogott új irányú működéséhez. Tervezett újabb csatornázási rendszert, csatornaásó gépet, márványosiszoló malmot, de egyik találmányával sem tudott sikert aratni. Jobban bízván a francziák vállal­kozó szellemében, 1796-ban Párisba ment. Itt tapasztalta, hogy Anglia az importált áruczikkekre, zsarnoki kegyetlenséggel vérlázitó magas vámokat vetett. Ekkor határozta el, hogy szabaddá teszi a tengeret s megtöri An­glia tengeri egyeduralmát. Es e nagy feladatot ö egymaga válalta ma­gára. Mily dőreségnek látszott ez! Egy gyönge ember, egy óriási állam- hatalommal szemben! Erősen hitte Fulton, hogy a tenger alatt járó hajók­kal és robbontó gépezetekkel (torpedókkal) meglehet gyöngíteni Anglia tengeri hatalmát. Terveket készített s felajánlotta azokat a franczia kormánynak; csakhogy Bonoparte nélkül számított s e miatt kellett megbuknia az ö tervének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom