Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 4. szám - Az »Eötvös-Alap«-ról
116 és 6 izraelita. — Miként az egyesület f. évi költségvetéséből kitűnik, az „Eötvös-Alap* a jelen tanév végével az egyesület kötelékébe tartozó egyének között ösztöndíjak és segélyösszegek alakjában 6400 koronát oszthat szét. Fennállása ótá máig az „Eötvös-iVlap“ 369 esetben nyújtott segélyt, 550 esetben pedig ösztöndijat és 461 tanuló számára szerezte meg itt, Budapesten az ingyen déli-étkezés jótéteményéi s így az in- ternátus kedvezményeit számba sem véve, máris 1380 tanító-családot részesített támogatásban ; az általa nyújtott jótétemények értéke pénzben kifejezve jóval meghaladja a 9700G forintot. Az egyesület tőkésített vagyona azonban a múlt év végén sem haladta meg a 107,000 forintot; mert a magyar tanítóság nagy többsége sok ideig távoltartotta magát az „Eötvös-Alap“ ügyeitől! A múlt évben azonban, a mikor az egyesület a közoktatásügyi miniszternek és miniszter-tanácsnak buzdító, bátorító és pártfogó kegyelmére támaszkodva a a tanítók fiainak internátusát megnyithatta és a „Magyarországi Tanítók Országos Bizottságával“ egyetértőleg a „Néptanítók Lapja“ által is tá- mogattatván, erélyesebb mozgalmat indított meg annak a tőkének az egybegyűjtése czéijából, a mely a Budapesten és Kolozsvárott a kormány által felépítendő „Tanító-Házak“-ban szervezendő „Tanuló Otthonok“ fenntartásához megkivántatik, — a magyarországi tanítók nagy többsége magáévá tette és tiszteletreméltó áldozatkészséggel felkarolta az „Eötvös-Alap országos tanítói segélyegyesületének“ gondozását. A magyar tanítói kar a múlt év második felében 150,000 koronánál jóval többet ajánlott fel az „Eötvös-Alap“ czéljaira s a „Tanítók-Házainak“ alapjára és azóta nagy önmegtagadással fizetgetik, még a legszerényebb anyagi körülmények között élő néptanítók is a felajánlott összegeknek önként magukra vállalt részleteit. Az önsegély eszméje áthatotta már a magyarországi tanítóság nagy többségét is s bizonyosak lehetünk az iránt, hogy arra az időre, a midőn az „Eötvös-Alap“ gondozói átvehetik a nemzet törvényhozói által a közoktatásügyi munkásainak jelesen tanuló és példás magaviseletü gyermekei javára felállítandó „Tanító Házakat“, e haza népoktatásügyének munkásai a saját erejükből is igen tekintélyes összeget bocsáthatnak a Budapesten és a Kolozsvárott megnyitható „Tanuló Otthonokat* fönntartó egyesület rendelkezésére. Ámde bármily nagy legyen is a haza közoktatásügyi munkásainak az áldozatkészsége, azt a nagy pénzalapot, mely a „Tanuló Otthonok“ fenntartásához megkivántatik, a saját erejéből előteremteni még sem lesz képes. Hiszen köztudomású dolog, hazánk közoktatásügyi munkásainak nagy többsége, a néptanítók, ke vés kivétellel ma még országszerte igen csekély javadalommal bírnak és hogy mégis még a legcsekélyebb javadalommal ellátott néptanítókra is többféle társadalmi teher várakozik. Minden egyes, népnevelői hivatását helyesen felfogó tanítónak részt kell vennie a tanítói szakszerű műveltséget fejlesztő egyesületekben ; mindegyiknek olvasnia és tanulmányoznia kell a szaklapok és újabb könyvek egyikét másikát; és egyik