Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 4. szám - Az »Eötvös-Alap«-ról
117 sem vonhatja ki magát teljesen még a nemzeti és emberbaráti czélok megvalósítása érdekében megindított mozgalmakból és adakozásokból sem. Hogy pedig az ,Eötvös-Alap országos tanítói segélyegyesülete* mindezeket tudva, mégis magára merte vállani a budapesti és kolozsvári „Tanuló Otthonok“ fenntartásának a gondját a kötelességét, — tette és tehette ezt abban a reménységben, hogy a müveit magyar társadalom ezentúl még nagyobb mértékben fel fogja a magyar tanítóságnak azt az egyesületét karolni, a mely az „Eötvös-alappal“ és az ezzel kapcsolatos .Tanítók Házának“ alapjával oly nemzeti közvagyont gyűjtöget hazánk javának előmozdítása czéljából Isten dicsőségére, a mely végtelen időig mindenkor a magyarországi tanítók ét tanárok gyermekeit fogja abban támogatni, hogy életpályájukra, a nemzet hűséges szolgálatára minél tökéletesebben elkészülhessenek. És a magyar tanítóságnak ez a reménysége be is fog teljesedni és pedig nemcsak azért: mert a müveit magyar tásadalom nagy többsége érzi, tudja, meg van a felül győződve, hogy közoktatásügyünk munkásainak s kiválóképpen pedig a néptanítóknak az egész nemzet sokkal tartozik, mert szolgálataikat eddigelé nem méltányolta kellőképpen, — hanem azért is, mert hiszen senki sem tudja bizonyosan, hogy nem a saját ivadékainak a jólétét mozditja-e elő, a midőn azt a nemzeti közvagyont gyarapítja, a melyet a tanítóknak ez az országos segélyegyesülete gyűjtöget össze. Avagy ki tudná azt előre megmondani, hogy nem jut-e egyik-másik ivadéka a tanítói pályára ? Egyébként az „Eötvös-Alap“ huszonöt-éves múltja is eléggé beigazolhatja a tanítóságnak a müveit magyar társadalom által való felkarol- tatásba helyezett hitét és reménységét. Maga az „Eötvös-alap“-ot gondozó egyesület vallja és hirdeti a legöszintébb hálás szívvel, hogy az általa eddigelé felmutatható sikert és eredményeket csupán csak az ország közoktasásügyi államfórfiainak és a müveit magyar társadalomnak a támogatásával érhette el és hogy az egyesület kérő és könyörgő szava sohasem hangzott el eredménytelenül sem a haza nemesen érző polgárai, sem pedig az ország közoktatásügyének vezetői előtt. Nemzeti büszkeséggel hirdeti az egyesület ország-világ előtt, hogy nincs állam, a mely a maga közoktatásügyi munkásait jelesen tanuló gyermekeiknek a neveltetésében oly hathatósan támogatni hajlandó volna, mint Magyarország, a mely az idén 500,000 forintot vett fel költségvetésébe a „Tanítók Házainak“ a felépítésére és berendezésére ; hogy nincs nemzet, a melynek olyan főúri családja volna, a mely oly fejedelmi ajándékot adhatott volna közoktatásügyi munkásainak, mint a minővel báró Eötvös József családja a magyar tanítóságot megörvendeztette, a midőn a nagy nemzetnevelő Eötvös József báró müveinek tulajdonjogát a „Tanítók Házai* alapjának adományozta; és hogy nincs Európában hazánkon kívül oly egyetemi város, a melyben évről-évre annyi nemesen érző polgár akadna, a kik, miként a budapesti vendég-
