Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - Gyakorlat
:o dalom érdeme, hanem talán a magyar Géniuszé, mely láthatatlanúl megérinti, egyes emberek szívét, hogy ösztönszerüleg menjenek erre a pályára, a hol vagyont, elismerést kapni és nyerni soha sem fognak. E hálátlanságnak nem lehet egyéb oka, mint a mit egy öreg tanító mondott : hogy erdőt, ha lát az ember, nem törődik azzal, hogy ki ültette ? Gyümölcsfát ha lát nem kérdi, hogy ki vesződött vele, csak hűsel árnyékában, élvezi gyümölcsét, s a kertészről megfeledkezik. Ezek azon veszedelmes szirtek, melyeken sok jobb sorsra érdemes kartársunk humorának gyenge csónakja összetörik. Hogy mindezek daczára megőriztük derült kedélyünket, az onnét van, mert az ördög nem olyan fekete, mint a hogy festik, s egy szebb jövő reménye tartja bennünk a lelket. Küzdünk tehát, és bízva-bízunk. Szolgáljon vigaszul, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Ha megőrizzük lelkünk humorát, munkánk megédesül általa, s a kedélyképzésnek is nagy szolgálatot teszünk. „Az ég maga nem teremt erkölcsöt, erényt, jámborságot, jellemet. Müveit kedély nélkül az értelem legszebb virágai csak jégvirágok. Az ész sohasem képes betölteni az űrt, melyet a kedély elhanyagolása okoz.“ A humortól a gyermek beszédes lesz, s jókedve nevetésben nyilatkozik. De azért a túlkapást a kellő határok közé kell szorítani. Ha kell, viselje magát a gyermek csendesen, nyugodtan, s ha erre nem lenne kedve és hajlandósága, akkor tudja meg, hogy nemcsak napfény, de zivatar is van a természetben. Alkalmazzuk tehát a humort fűszerül az iskolában. És ha a gyermeki szívnek száz kapuja volna, bocsássuk be rajta a humort, az örömet mindannyin, hogy minél derültebb életnézetet vigyen magával az életbe. „Hagyjuk őket gyermeknek lenni, a meddig csak lehet, s ne űzzük ki időnek előtte az éden kertjéből.“ Fiedler János. gyakorlat. A „Hiszekegy“ magyarázata. Dr. Luther Márton kis kátéja alapján. A második hitágazat. A kér. ap. hitvallás második része a megváltásról szól. Megváltani annyit tesz : mint megszabadítani. A második hitágazatban a bűnnek, a halálnak és az ördögnek hatalmából való megváltásról van szó. Mert a ki bűnt cselekszik, az a bűnnek a rabja, azt a bűn fogva tartja; s az egyszersmind a halál rabja is, mert a bűnnek zsoldja a halál. (Róm. 6. 23.)*) — A személy, ki körül e hitágazat tényei csoportosúlnak: *) Az ördög hatalmának nyilvánulását lásd lapunk IX. évf. 25. old.
