Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 4. szám - Egyesületi tudósítás
123 hódító hatalmával, úgy hogy „annak fénye ma már nemcsak az ormokat világítja be, hanem már a völgyekben is világosodik “ Mint vallásos embernek, bevallom jól esik, ha a népiskola nagy gondot fordít a hit- és erkölcstanra ; mint polgár helyesléssel fogadom, ha al a társadalom számára okos, józan és általában hasznavehető tagokat képez ; de mint magyar ember első helyre kell, hogy tegyem azt a tanítást és nevelést, mely képessé teszi az iskolából kikerülő ifjú nemzedéket arra, hogy gondolatait magyar nyelven is ki tudja fejezni, hogy e nemzettel rokonszenvezzen, és büszkén tagjának érezze és vallja magát. Büszkeséggel, jóleső örömmel tölt el annak a tudata, hogy a Szepességen a magyarosodás ügye szépen halad, s hogy megyénkben alig van intézmény, melynek megalapítása, fenntartása, pártolása, vezetése és felvirágzása körül egyik-másik kartársunknak ne volna érdeme, s egyletünk tagjai között nem egy van, a ki a megye határain túl is terjedő tiszteletet és becsületet szerzett a tanítóságnak. És vájjon, mely eszközök állottak rendelkezésére jobbjainknak e hatalmas eredmények kivívásában ? „Semmi, teljességgel semmi ! De volt lelkűkben hit, mely teremteni képes, s a hegyeket is elmozdítja helyükről; búzgóság, mely a jónak művelésében soha ki nem fárad, és nemes bátorság, mely nem riad vissza az akadályoktól, s arra is vállalkozik, a mire más gondolni sem mer.“ Tudták, hogy a tanítói magasztos hivatás el nem fér az iskola négy szűk fala közé, s elfoglalták az őket megillető helyet a társadalomban — részt kérve annak munkájából, de sikereiből is. És ha mi elődeink ezen ékes erényeit örökölve s a tanügyet elődeinktől örökölt hagyományos szellemben szolgálva — ezután is tömör sorokban követjük a „Szepesi Tanítóegylet* mocsoktalan zászlaját; rólunk is elfogják mondani az utódok, hogy küzdelmünk az igazak harcza, győzelmünk a magyar géniusz diadala volt. Én erősen hiszem, hogy egykor teljesülni fog a költő vágya ? „Minden ember legyen ember, és magyar!“ Több tanítóivadék fog eltűnni küzködés között, de az időnek el kell jönnie, melyben e hazának minden fia megérti egymás szavát, s magyar lesz nemcsak szívben és lélekben, de nyelvben is, és ennek meg kell lennie, mert „nyelvben él a nemzet.“ A mi hivatásunk elhinteni a magot, homlokunk izzadságával termékenyíteni a talajt, s szivünk forró vágyaival érlelni csemetéit. Végzetünk : küzdeni, és bizva-bizni. És habár az Ígéret földjét nem érhettük is el, legalább messziről láttuk áldott határait, legalább szemünket legeltettük szép táján, s haldokló Mózesként éreztük, hogy azon Józsuákat, a kik ott egykor győzni fognak, mi vezettük a csatamezőre, mi ruháztuk fel fegyvereivel. A midőn újból a legszivélyesebben üdvözöllek benneteket, s tanácskozásunkra Isten áldását kérem, értekezletünket e/ennei megnyitottnak nyivánítom. Szepesváralján. Fiedler János, köreloök.
