Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - x–y: Az orsz. ág. hitv. ev. tanítóegyesület megalakulási bajai
3 Vagy tán nem is ebben, hanem egészen másban van a baj? Tán csak nem a féltékenység, vagy az irigység akadálya a csecsemő megszületésének, azon okból, hogy annak szükségessége egy nagyon is jelentéktelen A) vagy B) egyesület, vagy pedig annak még jelentéktelenebb c) vagy d) tagja által vettetett fel ? Édes uraim! Ha ez csakugyan így volna, ha csakugyan ez volna az igazi akadály, a valódi baj: akkor magam is azt mondanám, hagyjuk abba az egészet, mert még nem érkezett el ennek az ideje s a »gyümölcs« beszedéséhez még nem vagyunk eléggé érettek, mivel egyesületi életünk még gyermek korát éli. Ezt pedig nem vagyok hajlandó elhinni; nem hihetem el, mert ekkora szegénységi bizonyítvány kiállítása elképzelhetetlen. Pedig ebből lehet valami a levegőben, mert a tanítói kar egyik igen tapasztalt s tekintélyes tagjától, meg is mondhatom, Péterffy Sándortól hallottam egy ízben erre nézve egy igen-igen baljóslatú nyilatkozatot, melynek létezésében ha kétkedtem is, mégis elrémített. Történt pedig ez a millenáris orsz. gyűlésünk eloértekezletén, midőn bejelentette, hogy az elvállalt alapszabály-javaslatot nem készítette el azon okból, mert jobbnak találná, ha az többektől eredne s legjobbnak vélné, ha az, az elöértekezlet közreműködéséből jönne létre, mert nem lehetetlen, hogy egy egyén munkája elé személyi okokból akadály gördíttetnék stb. Akkor nem akartam hinni füleimnek s most ime, — bocsánat — e hang azokban akaratlanul újólag megcsendült. Vajha a tények az ellenkezőt igazolnák! A mi a másik alkotórészt, az áldozatkészséget illeti, ebből ugyan nem nagy százalék kell, mert az alapszabályjavaslatban az amúgy is a lehető legalacsonyabbra van szabva, csupán 50 krban van megállapítva. Ennél alacsonyabb tagsági dij nemcsak egy országos testületnél, hanem más kisebb egyesületeknél is alig képzelhető. Mindamellett még sem kicsinyelhetem két tanítói egyesületnek a tagsági dijak leszállítását ezélzó módosítási javaslatait. Nem kicsi nyel hetem még az egyik egyesület tiz kros tagsági javaslatát sem. Mert bizony mi tanítók valóban mostoha körülmények között élünk. Kevés fizetésünkből sokféle mellék kiadást is kell még fedeznünk, oly kiadásokat, melyekre legtöbb esetben nem is számítottunk. A mellett a család fenntartása, ruházata, gyermekek iskoláztatása, bizonyára nem egy korai ősz hajszál előidézője. Mert ide-oda 1—2 kr. a napok hosszú során, év végével oly összegre rúg, hogy szinte csodálatos. Nálunk pl. csupán
