Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
42 hajhászás annyira elfoglalja a mai családapákat, hogy a családi tűzhely körül, hogy úgy szóljak még megmelegedni sem érnek rá. Kemény dolog az az igazság, de azért igen sok házra találó a mit Baldwin amerikai psychologus mond: Az apák ráérnek sok mindenfélének a tanulmányozására, ismerik házuknak minden zege-zugát, tudják mi történik minden sarokban, csak egyet nem ismernek: a gyermekszobát, s a ki abban van: saját gyermeküket. A férj naponként 10 óráig dolgozik, biztosítja életét, hogy halála után ne kelljen szeretteinek nélkülözéssel küzdeniök s mindezek daczára vagy talán éppen ezért gyermeke nevelését, szellemi fejlődésének irányzását,—jelleme, — egyénisége képzését tudatlan, miveletlen, durva sőt néha még ennél is rosszabb dajkákra bízza. A baj nem mai keletű. Már Locke panaszkodik, hogy vannak emberek, kik többet törődnek kutyájokkal, lovukkal, mint azzal az egyénnel, a kiből utódjuknak kellene válni s mégis azt várjuk, hogy a vásott gyermekből jóravaló férfi vagy nő váljék. Platon azt kívánta, hogy az állam nevelje a gyermekeket; de azt is: az államot kormányozzák a 1 e g b ö 1 cs e bb e k. Ebből aztán következik az is, hogy a gyermekek nevelését a „legbölcsebbre kell bizni s kinek kellene a családban a nlegbölcsebb“-nek lenni, ha nem az édes apának? Rousseau, ez a kőszívű apa, maga mondja „Emil-“ jében : „A ki atyai kötelességének nem tesz eleget, nem érdemli meg, hogy azzá legyen. Sem szegénység, sem bárminő tekintetek nem mentik fel az apát attól, hogy gyermekeit maga nevelje. Ki érzéssel bir és e szent kötelességét elmulatasztá, keservesen fogja e hibáját megsiratni a nélkül, hogy valaha megvigasztalódnék.“ A tudományok egy nagy csoportját humanistikusnak mondjuk, de azért a humanismus hívei is igen gyakran mégfeledkeznek arról, hogy a humanismus legjobb iskolája a saját házunkban a családtüzhely édes melege mellett van. íme ezekben is van némi oka annak, hogy gyermekeink fejlődését nem kisérjük figyelemmel s a gyermekszoba psychologiája iránt aránylag kevesen érdeklődünk. A gyermekpsyhologia megalapítója Tiedemann Detre, ki 1748 év ápril 3-án született Bréma melletti Bretnervördeben. Apja polgár- mester volt s megadta fiának az alkalmat, hogy kellőkép kiképezhesse magát. Tanulmányait szülőföldjén, Verdenben, Brémában, Göttingában végezte. Kezdetben nevelősködött. 1776-ban Kasselben lett a klassikus irodalom tanára, 1786-tól fogva pedig egész 1803. május 24-én bekövetkezett haláláig a marburgi egyetemen tanította a böltcsészettant. Tiedemant azért tartják a gyermekpsychologia megalapítójának, mert ő volt| az első, ki a gyermekek megfigyelésére vonatkozó munkát adott ki 1787-ben a „Hessi’sche Beiträge zur Gelehrsamkeit und Kunst“ II. és III. kötetében. Ebben a munkában azokat a mefigyeléseket Írja le, a miket 1781 augustus 23-án született Frigyes nevű fiára vonatkozólag
