Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
43 feljegyzett. Frigyesből hírneves biológus vált, apja nevét pedig egyéb munkái mellett különösen e feljegyzések tették nevezetessé. Németországban kezdetben ügyet sem vetettek Tiedemann buzdítására. Felhívása kiáltó szó volt a pusztában s csak akkor lettek figyelmessé erre az ügyes kis munkára, a midőn ennek a kivonata 1863-ban francziáúl megjelent. Ezt a kivonatot később lefordították angolra is, maguk a németek pedig jóformán azt sem tudták: hol s merre jelent meg eredetileg. Ez az ok vitte rá Ufer K. altenburgi polgáriskolai igazgatót arra, hogy Tiedemann munkáját 1897-ben újból kiadja s a hozzáférhe- tést lehetővé tegye. Ez után a második kiadás után készült az a for dítás is, a mit én közlök. Az újabb, különösen a biológiai alapot is figyelembe vevő megfigyelések rávezetnek bennünket arra, hogy Tiedemann egyik-másik adata tévedésen alapszik, de azért sok van ebben a kis munkában, a mi még ma is nagy becsű adat, pedig ma már a külföldön a gyermek- psychologiára vonatkozó munkák jóformán nap-nap után egymást érik. Érdemes e Tiedemann munkájának a magyar nyelvre való lefordítása : a felett Ítéljenek mások. Az én szemem előtt kettős czél lebegett, mikor a legrégibb gyermekpsychologiai munkácska lefordításába belefogtam : az egyik a már rég porladozó iró emléke iránti tisztelet s a másik, hogy a magyar tanító-világ figyelmét, addig is, mig nálunk e tárgyról terjedelmesebb munka jelenhetnék meg, a gyerrnekpsy- cho logiára irányozzam. II. Azt, hogy tapasztalás és gyakorlás tanít meg bennünket érzékeink használatára s a helyes észrevevésre, Chesselden bebizonyította, a midőn egy vakon született, de sikerrel operált egyénen megfigyeléseket tett arra nézve: miként ismerkedik meg ez a külvilággal. Az erdőkben, állatok között felnevekedett s talált nehány embernek, kik beszélni képesek nem voltak, a megfigyelése megmutatta, hogy a lelki tehetségek lassan-lassan egymás után s egymás mellett fejlődnek. Ennek daczára a lélektannak az a része, a mely a lelki tehetségek fejlődésével foglalkozott, bár ennek a nevelésre és a lélek helyes ismeretére való fontosságát valamennyien elismerjük, még is nagyon hézagos. Ennek okát kétségkívül abban kereshetjük, mert még mindig hiányát érezzük annak, hogy a gyermek szellemét pontosan s elegendő számban megfigyelnék. Azokat mondom én el itt, a miket e részben nekem alkalmam volt megfigyelnem. Nem azért teszem pedig ezeket közzé, mintha ezeket magam is hézagtalannak s elegendőnek találnám, hanem inkább azért, hogy az élesebb szemű s a gondosabb megfigyelőket példámmal buzdítsam arra, hogy az ő megfigyeléseiket az én tapasztalataim megigazítására, helyesbítésére a közjóra bocsássák. Az embereknek sok olyan ismeretük van, a melyek csak azért nem válhatnak közkincscsé, s a tudomány csak azért nem használhatja, mert