Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 11. szám - Szily Lénárd: Elnöki székfoglaló beszéd

325

Örömest fogadom el pedig ezen érdemes tanítóegyesület kebelében az elnökséget, — noha elvem, hogy a tanítóegyletnek tanító legyen elnöke és senki más, — nemcsak azért mert teljes méltánylással, és nagyra- becsüléssel vagyok küzdelmeik, czéljaik és munkásságuk iránt, hanem azért is mert hiszen a mi életpályáink, úgy is nemcsak testvérek, hanem ikertestvérek is. Mindnyájan az egyház szolgái vagyunk és csak örömmel töltheti el keblünket annak megnyugtató tudata, hogy a midőn iskoláinkban és templomainkban, magán és nyilvános életünkben a mi tisztünk minden igazságát betöltöttük, ugyan ekkor és ez által a nemzeti közművelődés terén is hazafias és közhasznú szolgálatokat teljesítünk. Már pedig egyházát és hazáját Istentől nyert legjobb tehetségei szerint szolgálni minden egyháztagnak és honpolgárnak magától el nem hárítható szent kötelessége. És elfogadom az önök elnökségét, — ne vegyék rossz néven, ha ezt is megemlítem, — még egy okból: én is tanító fia vagyok, az én szoba levegőm az iskola levegője volt, csak természetes tehát, hogy ezzel a levegővel, mint az én dajkáló édes anyám édes tejével mintegy magamba szivtam az iskola szeretet : nem természetes e tehát, hogyha az én szivem az örökével együtt dobog, együt érez? Úgy vélem, úgy érzem tehát, hogy az én boldogult édes apám emléke iránt is kegyeletes tartozást teljesítek midőn az ö pályatársainak hivó szavát meghallom, megértem és annak készséggel engedek.

Hanem azt az igazságot soha ne feledjük el tisztelt uraim, hogy valamint a munkás méltó a maga jutalmára, épen úgy igaz ám az is, hogy csak a munkát illeti meg a jutalom és ne feledjük el, hogy a hi- \atal magaslatán állani, előttünk nem annyit tesz, hogy tudatában vagyunk életpályánk jelentőségének és munkánk értékének s annak arányában követeljük az anyagi és erkölcsi megfelelő elismerést, hanem jelenti azt is, hogy köteleségeink teljesítésének magaslatára is eljutánk és emelt fővel tehetjük meg a vallomást, hogy a népnevelés szent ügyének buzgó szol- gátatával egyházunk és hazánk iránt tartozó minden köteleségeinket megtettük.

A diadalmas trafalgári csata előtt Nelson a hires admirális e szavakat intézte katonáihoz: »Anglia megvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét.« Eme szavakat magunkra alkalmazva, mintha megcsendülne lelkűnkben a buzdító felhívás: e mai nehéz időkben egyházunk és hazánk minden egyes fiától, mi tőlünk is megvárja, hogy megtegyük kötelességeinket. E kötelességek teljesítésére, erre a szent munkára kérem a mindenható Isten megsegítő kegyelmét és áldását.

Őszinte szeretettel üdvözölvén a megjelent értekezleti tagokat, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom