Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Iván bácsi üzenetei
296 vallású. Az „Eötvös-alapnak“ felajánlott szabadasztalok jótéteményében a múlt tanévben 106 vidéki tanító fia részesült itt Budapesten. Vallást tekintve volt e 106 fő- és szakiskolai tanuló között: 58 róm. kath., 27 ág. ev., 10 ev. ref., 9 izr., 1 unitárius és 1 görög katholikus. A lefolyt 24 évi működés eredményét kutatva, a következő adatokat mutatják az „Eötvös-alap“ számadó könyvei: Fennállása óta az „Eötvös-alap“ 369 esetben nyújtott már segélyt, 550 esetben pedig ösztöndíjat és 359 tanúló számára szerezte meg itt Budapesten az ingyen déli étkezés jótéteményét s így mindössze 1278 tanító családot részesített már áldásában. Az „Eötvös-alap“ által eddigelé nyújtott jótéteménynek értéke pénzben kifejezve jóval meghaladja a nyolczvanhétezer forintot. Alapunk tőkésített vagyona ez időszerint még csak 89.319 frt 44 kr., holott, bizony-bizony megközelíthetné az már az egy milliót is, ha a lefolyt 24 év alatt minden egyes néptanító hozzájárult volna ahhoz hetekint azzal a két krajczárral, a melyet tőle alapszabályzatunk értelmében kértünk. Ideje volna már, hogy a magyarországi néptanítóság tagjai mind meghozzák az egy frtnyi évi tagsági díj beszolgáltatása által a szent szeretet ezen oltárához a kartársi közérzület áldozatát. Budapest, 1899. augusztus 19-én. Kapy Rezső, Péterfy Sándor, másodtitkár. elnök. Iván bácsi üzenetei. L. V. Sopron. A társadalmi kép, melyet a költő, Tavaszy Antal, „Az Utolsó Lánghy“ czimü müvében elénk tár, mindenesetre túlságosan sötét és szinte kétségbeejtő. Tudomány és becsületesség mellett az ember protectio nélkül éhen halhat. Ez a gondolat már magában elég kemény vád a társadalmi viszonyaink ellen; de még súlyosabbá teszi az a körülmény, miszerint az apa a társadalomnak hozott áldozatok folytán hagyta özvegyét s egyetlen fiát szegénységben. Kétségkívül sok igazság van a költeményben. A való élet azonban még sem ily teljesen vigasztalan, még az anyagi téren sem. Mert hiszen erkölcsi tekintetben a költemény is megnyugtató, a mennyiben az ifjú Lánghy, mint becsületes ember, a társadalom ferdeségeinek vértanúja hal meg. De mondom még az anyagi téren is sokkal biztatóbbak társadalmi körülményeink, hogy sem ily kemény vádat prózában elmondani lehetne. Hiszen keresztyén társadalomban élünk, a mi hitünk fejedelme pedig arra tanít bennünket: ne gondoskodjatok a holnapi napról, a mennyei atya eltartja az égi madarakat is, melyek nem vetnek, nem takarítanak. Kell tehát hogy úgy legyen hogy itt e társadalomban a ki kér, annak adatik, a zörgelőnek megnyittatik s a ki keres, talál. Hanem az is bizonyos, hogy az élet küzdelmeinek győzelmes végig harczolásához jó erkölcs és tudomány,
