Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Iván bácsi üzenetei
• 297 mellett még egy harmadik nélkülőzhetlen föltétel szükséges : az élet. bölcseség, ami még a fecskénél is nyilatkozik, midőn a fészkének való legalkalmasabb helyet kikeresi. A társadalom nem dajkálja az egyest, csak oltalmazza, ennek magában kell a helyet kiküzdeni, a hol aztán a társadalom segedelmével éleipá'yáját megkezdheti s végig futhatja, így rendelte el a gondviselés. A költemény erre nem terjeszkedik ki, mert csak az volt a czélja, hogy a társadalom egy ferdeségét, a mely kétségkívül létezik, szemünk elé állítsa. Nem von le semmit a mü értékéből, hogy e kép oly nagyon komor. A költő itt is ideálizál, túl megy a való élet határain s nem czéltalanúl. Még így is lesznek sokan, kik nem ismernek magukra a gőgös, önbizott hivatalfőnökben, vagy az aranyborjút imádó bankárban, ki nevetségesnek találja, hogy valaki becsületet emlegessen mikor pénzzel kínálják. Tény, hogy a mai korban a tolakodás, a szemérmetlenség, az erőszakosság előnyben részesül s a látszat értéke nagyob mint a valóságé. És e társadalmi ferdeség ellen küzdeni, különösen kötelessége volna azon testületnek, mely azon elvet vallja fundamentotnának, miszerint az embert nem a külső, hanem a belső, a szellemi érték szerint kell meg- itélni és hogy mi mindnyájan egyenlőek vagyunk az Ur előtt — a pro- testantismusnak. Nagy dolog volna az, ha a protestáns egyházi életre el lehetne mondani, hogy itt a tolakodás, szemfényvesztés nem bir zöld ágra vergődni, a szemérmetlenség az odúba búvik, az erőszak nyakát szegi, de a valódi érdem nem marad elismerés, a munkásság nem marad munkatér nélkül. Mint jó protestáns, tisztelem mindazon törekvéseket, melyek egyházam emelését czélozzák, de higyjék meg édes barátaim, hogy ha a protestáns egyházak felől csak legalább a jelenségei sugárzanának szét a társadalomba annak, miszerint ott, legalább törekednek e társadalmi ferdeséget kiirtani, már ez maga csökkentené az egyháziatlanság iránti panaszokat s nagyobbat lendítene egyházi életünkön, mint például egy jó érdekes könyv, melynek létrehozására országos mozgalmat idítunk. S. I. Budapest. Volt már reá eset, hogy a Fertő teljesen kiszáradt s a soproni dalárda mulatságot rendezett a kellő közepén úgy 1869—70 körül. Pár év múlva azonban újra elöntötte a viz az egész medenczét. A moda azt tartja, hogy a Fertő a Dunával egy földalatti csatorna utján összeköttetésben van. Azt mondják, hogy egyszer egy ácslegény a Dunába esett szerszámját a Fertő partján találta meg. A tudomány azomban e csatornát még nem ismeri. B. A. Szegszard. Mihelyt megtudhatjuk, azonnal válaszolunk. — S. M. Budapest. Idegen szót ne használjon, hacsak annak jelentését teljesen nem ismeri. Rendkívül rosszul esik az a fülnek, ha valaki például azt mondja; én e kifejezést így praetendálom stb. interpretálom helyett. — F. G. Bonyhád. Molnár Aladár. A tönkölyt Zalamegyében a Balaton mellett is termesztik.
