Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Tárcza
283 És ez így megy kórusban, míg végre a mindenben henczegő Gyula gyerek mindnyájukat túl nem Hezitálta azon kijelentéssel, hogy ő néki négy nagypapája és négy nagymamája él még. . . . A gyermekek álmélkodva bámulnak egymásra, de a Gyula gyerek merész állítását még sem merte egyikük sem kétségbe vonni, annyira imponált nekik a nagypapák és mamák tekintélyes száma. így mondta el itthon az én kis leányom az esetet gymnazista bátyjának. Az Imre gyerek pedig elgondolkodott, majd pajkosan rám mosolygott, végül pedig azt tanácsolta kis húgának, kérdezze csak meg attól a Gyulától, hogy ilyenformán hány papája és mamája van néki . . . * Ha úgy télviz idején az idő zordonsága hétszám szobafogságra kárhoztatta kis trónörökösünket, unalmában legtöbbször a kártyára fanyalodott. Órahosszat elpötyögött, az egyes lapokon ékeskedő alakokat ma. gyarázgatva, mert dadája révén egytől-egyig névszerint ismerte azokat. Akkortájt is már gyakran betévedtünk a vasúti állomástól mintegy negyedórányira fekvő ispánlakba, a hol mindenkor igazi magyar vendégszeretettel és jó szívvel fogadott vendégei voltunk Ja mi aranyos kedélyű Pista bátyánknak és kedves családjának. Az ősi park egy árnyas zugában hatalmas fenyők árnyékában csevegtük el az időt rendesen . . . pubika pedig versenyt a kutyákkal és minden néven nevezendő szárnyasokkal a tágas kert útvesztőin. A mint egyszer megint nagysokára előkerült az ökölnyi legényke, a türelmes házőrző komondort szép szóval és fenyegetésekkel vonszolta felénk, mig a fürge kis rattler hol élűiről, hol hátúiról czibálta arasznyi szoknyácskáját. — Mama kaczagja édesen, ha Filkó eltépi a juhámat, akkoj a Filkó egy tökfilkó! Ugy-e ? — Igen ám, de hát a Bodrival mi lesz ? A pöttön gyerek egyet gondol és sunyi mosolygással rámondja, hogy az meg akkoj tökbodji! * Valami szenzácziós öngyilkosság alkalmából néhány meghitt barátunk körében élénk vita tárgyát képezte a mai ifjúság léha könnyelműsége, valahányszor az élet komolyabb akadályt, bajosabban megfejthető problémát állít útjába. Egyet gondolnak, sőt gyakran még erre is sajnálják az időt és fáradságot, mintha bizony mulasztanának valamit, ha várnának csak addig is, mig a szülők vagy testvérek aggódó szeretete megsúgná szivüknek, hogy siessenek — Igen, fakadtam ki én is végtelen keserűséggel, ezért áldozza fel a szerényebb sorsú szülő minden kényelmét, azért mond le az élet minden öröméről, hogy az ilyen haszontalan kölyök egy pillanat alatt romba döntse a szülő minden hitét és reményét egy boldogabb jövőről.
