Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Luttenberger Ágost: Válasz x–y úrnak
30 A módosított alapszabály tervezet kinyomatásra és szétküldésre vár, s miután a központi bizottság ingyen nyomdával nem rendelkezik, a pénztárban pedig egy fillér sincs: ismét csak mi budapestiek leszünk kénytelenek erszényünket megnyitni, mint az alakuló gyűlés alkalmával. De hogy ez soká így tarthasson, azt alig hiszem, s nemde X — y úr sem kívánja? Én igen természetesnek és érthetőnek tartom, ha a kertész a sajátkezüleg ültetett fának gyümölcsét minél hamarább megízlelni óhajtja. Csak azt ne követelje, hogy a gyümölcsöt, melyet, elöleges figyelmeztetés daczára, türelmetlen kézzel időnek előtte sietett leszakítani, mindenki ép oly tökéletesnek és zamatosnak tartsa, mint jó maga. Vannak gyümölcsfajták, melyeknek a le- szakítás után még sokáig kell állniok, hogy igazán megérve, valóban élvezhetővé váljanak. Ilyen az ev. tanítók orsz. egyesületének eszméje is, melynek szőlejéből nemes italt várunk, melynek tehát hosszabb forrási időt kell engednünk, mint holmi lőrének. Hogy ezt az időt csak most látjuk elérkezettnek, ennek mentségéül szolgáljon emberi gyarlóságunk, melynél fogva többet, mint a mennyi különben is megterhelt vállainktúl telik, nem tehettünk. Mert könnyű a pihent embereknek, édes álomból felocsúdva, kellemes önelégültséggel constatálniok magukról, X — y úrral szólva, hogy: »sumus!« —, valamint a többet beszélő, mint dolgozó tömegnek is a lelkesedés borától megittasúlva, felkiáltani, hogy: »possum us!« — Ámde nemcsak tapintatlanság, hanem kegyetlenség is a közjó érkedében munkálkodó és kifáradt, felülrá még nem is konvencziós szolgát azzal a gúnyos szóval illetni: »A vagy non possumus?« A méltatlanság elkedvetlenítő érzetében is azt mondjuk: igen, possumus, de csak annyit, a mennyi fogyatékos, senkitől nem támogatott, sőt állandóan zsarolt erőnktől még kitelik, mert: »A d impossibilia nemo o b 1 i g a t u r !« Luttenberger Ágost.
