Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Tárcza
23 fogyaszt el, mint az, a ki mozdúlatlanúl ül egy helyben. A levegő e fokozott mértékű fogyasztása teszi jótéteménynyé és szükséggé a testgyakorlatot. A levegőben, ne felejtsük, drága, éltető ősanyag rejlik, az oxygen. Az oxygen valóságos légnemű táplálék, sokkal szükségesebb az életre, mint a víz, vagy kenyér, mert ezek nélkül napokig el lehetünk, de lélekzetünket egy pár perczig ha visszafojthatjuk. Mi több, az oxygen valamennyi szervünk táplálója. Az oxygenben gazdag vér, — kísérletek mutatják, — mindazon szervekre élesztőleg hat, melyekkel érintkezésbe jut. Ha pl. oxygentől megfosztott vért fecskendeznek működő izomba, ennek energiája rögtön megsemmisül, vagy legalább ellankad; míg a fáradt izom, oxygenes vér belövelésétől azonnal visszanyeri erejét, újólag össze tud húzódni és dolgozik. Az izom-gyakorlat okozta változások a vézna, gyönge gyermeknél is tisztán onnan magyarázhatók, mert a vérébe kellő mennyiségű oxygen jutott. Tényleg a mozgás hiányát sinylő emberre más egészségügyi tényezők szintén jótevőleg hatnak, föltéve, hogy ezek maguk már a lélekző működés szabályozói, mint pl. a levegő-curák. A gyermek tengerparton, vagy hegyes vidéken néha minden különösebb gyakorlat nélkül hamar magához tér. Oka nyilván az, mert a hegyi és tengeri levegő elevenebb, oxygenesebb; ennélfogva a lélekzés szüksége paran- csolóbban lép fel nála, mélyebben szívja be s mellét tőle mintegy tá- gúlni érzi. Ez a levegő tehát, tartalmi összetételénél fogva, a mozgásnak egyenes helyettesítője lett. Az izom gyakorlatok legfontosabb eredménye a tüdő fejlődése. A tüdő pedig a fejlődés ép azon törvényeinek hódol, mint a többi szerv. Terjedelme mindig a működés arányában növekszik s minél több lélekző mozgást kénytelen végezni, annál nagyobb lesz; mig a sok ülésre kárhoztatott gyermeknél, ki lélekző szervét hosszasan pihenteti, illetve fokozott erővel munkára nem szorítja: a tüdő összeesik, elernyed, mint a tevékenység szünete miatt sorvadó izom. A siketnémák szolgálnak e tekintetben érdekes tanúlmányi egyedekül. A beszélt nyelv, — tudja mindenikünk, — csak úgy lesz hallhatóvá, ha tüdőnk a szájon át légoszlopot hajt keresztül, melyből a hangszalagok, nyelv, ajkak a beszédet hozzák létre. Nagy és hosszas gyakorlat kell ehhez, melytől a siketnéma meg van fosztva. Néma gyermekeknél szintén a tüdő gyöngülése, összezsugorodása tapasztalható, a mivel együtt jár a lélekző szerv terjedelmi csökkenése, a rest táplálkozás és a gümőkórra való hajlam. Ilyen szervi ászkor következménye a tüdő működési erélyében mutatkozó nagy hanyatlás is. A spirometer készülék könnyen meggyőz minderről ; a siketnéma lehelete valóban oly gyönge, hogy a szájától néhány czentimeternyire állított gyertyát sem bírja elfújni. A modern paedagogia büszke lehet sikerére, hogy a siketnémának született gyermeket beszélni megtanítja. Megtanítja pedig nem a szemnek beszélni jelek segítségével, hanem szavakkal a fülnek. A természet szegény mostohája maga-magát ugyan nem érti, de környezői
